2012. január 10., kedd

Köszönöm, hogy ő lehetett az édesapám!

SOHASEM LÁTJUK EGYMÁST UTOLJÁRA

Annyi remény, vigasztalás, áldás
van e hitben, ha nehéz a válás.
Balzsamir a búcsú fájdalmára
a boldog hit, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk egymást utoljára

Megszoritunk még egy kedves kezet.
Együtt járni messze ösvényeket
jó volna még, aztán elválnak már a
földi utak...De mi keresztények
sohasem látjuk egymást utoljára.

Lezárul egy forrón szeretett élet,
kinek mi itt hálát és hűséget
oly szivesen hintenénk még útjára.
Vigasztaljon, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk egymást utoljára.

Kicsordul a könny, seb sajog a sziven.
Üressé válik körülöttünk minden.
Mégis - legyen akármilyen kopár a
föld - biztasson, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk egymást utoljára.

Halál vagy élet szakitson el minket,
ha Krisztus köti össze sziveinket,
Őnála szent, örök örömben vár a
boldog találkozás. Mert mi keresztyének
soha sem látjuk egymást utoljára.

2011. december 28., szerda

Születésnapi imádság




Születésnapi imádság

Németből fordította Túrmezei Erzsébet

Nem azon kesergek, Uram,
hogy életem búcsúzó évében
sok minden balul sikerült,
csak magamon kesergek,
magamat vádolom,
amiért annyiszor megszegtem
Hozzád való hűségemet.

Nem annak örülök, Uram,
hogy életem búcsúzó évében
sok minden jól sikerült,
hanem, annak, hogy Te mindennap
hű voltál hozzám.

Nem azon csodálkozom, Uram,
hogy ismét új életévbe léphetek.
Születésem napjának egyetlen csodája,
hogy Te nem vetsz el engem,
hogy Te velem akarsz maradni és járni.

Te vagy életem csodája,
azért nincs szívemben panasz,
csak örvendezés a Te hűségeden,
és hála új életévem ajándékáért.
Segíts, Uram Jézus,
hogy én is hű maradjak hozzád
mindhalálig!

2011. december 25., vasárnap

újból jelentkezem

Jelentkezem, mert úgy érzem tartozom ezzel a bejegyzéssel családomnak, testvéreimnek, blogbarátnőimnek, gyülekezetemnek, akik vállalták, hogy imakamrájukban értem is közbenjárjanak és böjtöljenek.
Szükségem van erre továbbra is!

Egyik testvérnőmtől kaptam ezt a karácsonyi verset, amit veletek is szeretnék megosztani:

Karácsonyi levél

Kedves Gyermekem!
Ha karácsonykor keresel majd engem,
ne várj, míg felragyog a csillag,
mert nem lakom már Betlehemben,
Hisz itt vagyok melletted, - benned,
ó, mondd, nem érzed gyermekem?

Ha köszönteni akarsz engem,
ne a tündöklő üzletekben,
ne a fényes dekorációkban,
vagy a végtelen dallamokban
keress, én drága gyermekem!

Ajándékaid listájáról
fordítsd szemed saját szívedbe!
Ott várok rád... hisz érted jöttem le:
Légy csak csendben, mert azt akarom,
halld meg ha hívlak, s nevedet suttogom.

2010. november 6., szombat

Kedves Édesapánknak!

Édesapánk tegnap töltötte a 83. évét. Ezzel a verssel szeretettel gondolunk rá, és hálásak vagyunk a Jó Istennek, hogy szüleink együtt öregedhettek meg, egymás mellett. E verssel pedig a gyülekezetünk időseire is emlékezünk, akiknek nagyon örülünk, amikor a gyülekezetben is látjuk. Az Úr áldja meg őket!

Öreg botok a kapuban

*
Mikor a vasárnapi harangszó
szent vágyat ébreszt a szívemben,
és az imádkozás órájára
elindulok és is csendesen,
az Úr házának ajtajában
áhítattal réved rá szemem
a kívül hagyott öreg botokra.
Drága, öreg testvérek támasza!
Ismerem mind. Simára koptatta
gazdájuk ráncos, reszkető keze,
mely az életet átrobotolta.

Nézem és szívem hálával tele,
mert még itt vannak, itt várnak sorban,
míg nincs szükség rájuk itt pihennek,
s a kedves öregek bent a padokban.
Ott, hol elfedi a test nyomorát
a lélek öröme, mely ujjongva kiált,
szárnyakat ad és szökdelni tanít,
bátor a szív és kín nem lakik itt.
Terítve vár az Ige asztala,
dicséret zeng és hála szava,
erőtlen testben az erős lélek
szárnyakat adó diadala.

A botok megint kézbe kerülnek,
ha elhangzik végül az áldás.
Kip-kop! Róják újra az utat,
mint egy-egy hűséges segítőtárs.
S ha helytálltak a hétköznapokban,
vasárnap itt pihennek újra.
Hányszor látjuk, mielőtt belépünk
az imádkozás órájára!
De jaj! Ha a botoknak híja van,
akkor szemünk forró könnyet ejt,
s szívünkbe fájón beledobban,
hogy egy öreg szív végleg hazament.

Oláh Lajosné

2010. november 1., hétfő

Imanap és virágözön


Mivel eléggé közel lakok a temetőhöz, ma nagyon sok embert láttam, akik tiszteletből a temetőbe mentek, halottaik sírjához. A következő idézet egyenesen leírja azt, ahogy mi gondolkozunk erről a témáról:


"Nem akarunk gyászolni,

hogy elveszítettük őket,

hanem hálásak vagyunk azért,

hogy kaptuk őket.

Sőt, ők még most is a miéink.

mert aki hazamegy az Úrhoz,

megmarad Isten családjának

közösségében,

és csupán előrement."


Hieronymus


A következő vers pedig a női imanap margójára gondoltam, hogy megosztom veletek:


Biztató látomás

(Világimanapra)


"A királyi szék előtt aranyoltár,

azon a szentek imádságai!"


Biztasson minket János látomása

egyre hűségesebb esedezésre,

egyre buzgóbb fohászkodásra!

Segítsen kérni és kiáltani!


Fekete, barna, fehér, sárga

kezek kulcsolódjanak

együtt imára

Afrikában, Európában,

Ázsiában Ausztráliában,

Amerikában s a szigeteken

egy örök Istenünket

sok nyelven egy szeretetben,

egy hitben áldani...

életprt könyörögni, hogy Ő segítsen

halál útja helyett

az örök életet

Jézust választani!


Hisz a jánosi látomásban

fel a titkok fátyola lebben!

"A királyi szék előtt aranyoltár

azon a szentek imdáságai!".

Hiszünk a meghallgattatásban!

Hiszünk a feleletben.

2010. augusztus 6., péntek

Imádkozz az imádkozóért!

Tapasztaltam én is azt, milyen sok erő van az igazak búzgó könyörgésében. Ez a vers is erről szól. Kiss Jutka blogján láttam én is, hogy fogjunk össze Király Ottiért is, aki beteg. Könyörögjünk együtt!

"Uram, akit szeretsz..."


,,Uram, íme akit szeretsz, beteg!
Ennyi volt a testvéri üzenet.
S mi, mai Lázárok testvérei
ne sietnénk ugyanígy esdeni?
,,Uram, akit szeretsz, beteg!,, Vár téged.
Nem enyhíti meg, csak a közelséged.
Érte is hullt sebeid drága vére.
Lépj oda hozzá, szenvedők Testvére!

Nekünk akármilyen drága lehet,
Te odaadtad érte drága életed.
S ha megengedsz kínt és fájdalmakat,
azokból is ezer áldás fakad,
ha megérinted átszegzett kezeddel!
Fogd meg erőtlen kezét! Ne engedd el!
,,Akit szeretsz,, segítségedet várja.
Ragyogjon rá szereteted csodája!

Mi, mai Lázárok testvérei,
nem szűnünk meg érettük esdeni,
s hisszük, nem kiáltunk hozzád hiába.
,,Urunk, akit szeretsz, beteg!,,
Élő Jézus, siess Betániába!









2010. július 8., csütörtök

Biztatlak



Biztatlak: örülj!


Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
!

Rajki Miklós

2010. június 25., péntek

VISSZAVÁGYOM


Szombat van. Aradon borús esős idő, de ennek ellenére holnap a gyülekezetünkbe aratási ünnepélyt tartunk. Számtalan emlék maradt meg bennem szülőfalumról, mind például az az aratási ünnep, amit a természetben a búzatáblák mellett tartottunk. Még számtalan emlék jut eszembe a vers kapcsán, ezért is gondoltam, hogy bemásolom ide is, szeretettel!


Visszavágyom
Mucsi B. János

Elhagyod az otthont,
szülőföldet, az ismert helyeket,
az ismerősöket,
a kutat, a játszóteret,
a dombot legelőt, kertet,
a láthatárt vásznára festett hegyeket.
S egy szép napon arra ébredsz,
hogy nincs hova visszatérned.
Nem ismer az otthon,
mert másé lett.
Nem ismer a domb,
a kert, a legelő,
nem ismer a régi ismerős,
aki megöregedett.
S a kútnál is az ócska csutorát,
új veder váltotta fel.
Pedig a régi út most is porosan hever
a domboldalon a nyári napsütésben.
A tejeskondérokkal megrakott szekér
most is, mint hajdanán,
fölfelé kapaszkodik szaporán.
Igaz, a lovak mások s a régi kocsist
fölváltotta..... a fia talán.
Kolomp kiséri ma is a napnyugtát,
kérges kezek
a jámbor tehenet
szeliden paskolják,
és reszelős hangon kivánnak
egymásnak jó éjszakát,
a nyugovóra térő emberek.

Visszavágyom!
Ó, számtalanszor visszavágyom
a domboldalon kapaszkodó
poros útra,
a malomkőnél lubickolni egyet
a folyóban,
vasárnaponként a kis imaházba,
ahol először tanultam a Drága Jézust
és a Miatyánkot.
Visszavágyom arra
a szép húsvéti reggelre,
amikor a fiatal szeminarista,
izgatottan magyarázta,
a barlangsir-üreg csodáját.
És mi csodára
meresztett szemekkel,
láttuk a követ, az angyalt,
a hitetlenkedő tanitványokat.
Visszavágyom!
Visszavágyom a szénaillatú
nyári estékre,
a melegen karcoló
simogatások közé,
az érdes hangú,
pátriárkához illő,
szeretettel védeni akaró
atyai intésekre.
Visszavágyom.
Pedig visszatérni oda
többé nem lehet,
s csak visszavágyóan
szemlélhetem
az emlékeket.
Megyek tovább, mert menni kell,
mert vinni akarom szivemben
a drága örökséget,
a keresztet.
Viszem, hordozom,
le nem teszem
s el nem hagyom,
de ha majd egyszer
mégis meg kell állnom
csak fölfelé nézek,
a hivó szót onnan föntről várom,
mert én oda föl, oda visszavágyom.

2010. június 24., csütörtök

GYERMEKEK KÖZÖTT...

Mit jelent gyermekgondozónak lenni?
Isten Lelkéből élni és venni,
fénylő szemmel szeretetet osztani,
örömre szomjazók szomját oltani,
s a finom, gyengéd gyermeklelkeket,
mint bontakozó virágkelyheket,
hű szeretettel jól betakartan
védeni fagyban, télben, viharban.
Sok napfényt adni a sorvadtaknak,
éltető vizet a lankadtaknak,
kicsinyek baját szivünkre venni,
s a gyermekek közt gyermeknek lenni,
Jóságos szóval, tettel, tanáccsal
kezet fogni az édesanyákkal.
Nem édesanya... mégis az lenni,
sok apró dolgot híven megtenni.
Mint Ő, inteni és gondoskodni
és lemondani és szorgoskodni.
Isten gondolatait hálatelten
látni, dicsérni minden lélekben...
a szivben béke s napfény, ragyogó...
Ilyen legyen a gyermekgondozó!


Megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy közzétegyem ezt a verset ide is, mivel több bejegyzésben olvastam arról, hogy gyermektáborokba készültök, különböző helyekre. Bátorításol mindazoknak, akik gyermekeket nevelnek, gondoznak, tanítanak!

2010. június 10., csütörtök

Ígéret ballagás reggelén


Túrmezei Erzsébet: Ígéret a ballagás reggelén

Virágerdő... ballagó diákok...
üde tavaszi remények...
mosolygó májusi fények.

És biztat a reggeli Ige:
"Nap és pajzs az Úristen!
Pajzs, hogy védjen! Nap, hogy melegítsen!

Istenünk, tekints le rájuk!
Ne járjanak meleged nélkül!
Légy nekik hű menedékül!

Új utakra indul a lábuk,
Vigyázz rájuk, könyörülj rajtuk!
Légy örök Napjuk, védő pajzsuk!

Oltalmad nélkül nincs biztonság.
Meleged nélkül nincsen élet.
Ölelje át őket a fényed!

Mai Igéd áldó ígéret.
Te légy életük napvilága!
Hisz neked mindegyikük drága.

Sok szeretettel Berninek és Krisztának ballagásuk emlékére, és mindenkinek, aki most ballagott/ballag.

2010. április 30., péntek

Anyaszívűek


Május első vasárnapján, Anyáknapján, szeretettel köszöntöm a kismamákat, az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat, üknagymamákat!

Anyaszívűek

Nem a bölcsők szülik az anyákat,
formálhatja őket öröm, bánat…
Vannak anya-szívű asszonyok,
akiknél kisgyermek nem topog,
és ők mégis megérzik előre,
hol van szükség anyai erőre,
bár két karjuk talán ki sem tárul,
az, akit ők titkon átölelnek,
számukra az Isten-adta gyermek!

Szeretettel színig töltött véka:
az anyaszív Isten ajándéka!
Tőle kapott szeretet van benne,
Ő pótolja, ha elég nem lenne!
Azért is jut másénak, árvának.

Isten áldja az ilyen Anyákat!

Lukátsi Vilma

2010. március 28., vasárnap

Virágvasárnap


MINDEN KEDVES IDE LÁTOGATÓNAK BÉKÉS VIRÁGVASÁRNAPOT KÍVÁNOK!

A következő verset Kiss Adina blogján találtam meg, ami nagyon megtetszett, s gondoltam, hogy én is bemásolom ide, hogy maradjon meg nekem is. Ezzel a verssel is köszöntelek titeket!

Virágvasárnap

Uram, virágot fog ma minden kéz,
Ki tépte, ki kapta, ki szaggatta.


Szép ez az ünnep.
De mi jön utána?
Lábmosás?
Tagadás?
Árulás?
Kiáltó hang: 'Feszítsd meg!'?
Gúny?
Korbács?
Néma szenvedés?
Megbocsátás?
Magány?
Kegyelmet osztó szeretet?
Mi lesz? Mi lesz?

Halál és feltámadás,
-nem kerülheti senki el -
örömöt hoz-e vagy szenvedést,
az ma dől el.

Lehet virág a kezemben,
de szívemben tövis búrjánzik,
lehet madárdalos napsütés,
de lelkemben sötétség tanyázik,
lehet virágvasárnap,
de holnap áruló leszek,
Akkor az, hogy Ő emberré lett,
hogy a bűneimért elhagyatott,
hogy kinyíl a sír,
Hatalommal és dicsőséggel feltámadott,
Számomra értelmetlen.

Élni akarok!
Általad!
Érted!
Veled!

(2009. ápr. 5.)

2010. január 21., csütörtök

téli napon...


Ezen a fehér téli napon mély gondolatok voltak bennem, amikor ezt a szép verset többször is elolvastam:


Mucsi B. János:

Az éjszakából átnyúló csendesség

a hulló hópelyhek halk zajával

a városnegyedet altatja még,

kora hajnalban.

Szobám ablakát sarkig tárom...

gyönyörködöm a hólepte téli tájon.

Mélyen szívom a friss levegőt,

az ébresztőt, üdítőt, éltetőt.

Érzem,

hogy minden sejtjével dolgozik tüdőm,

alveolusai pattanásig teleduzzadnak,

szívbillentyűim is megriadnak

a hirtelen bezúduló

oxigéndus rakomány miatt,


Lelkem ablakát is tágra nyitom,

és kérem, várom, hagyom,

hogy betóduljon rajta

Lelked ébresztő,

frissítő, éltető fuvallata.

A csendes, hólepte téli tájon

úgy állok előtted, Istenem,

mint egy parányi pont

a nagy mindenségben.

Egy parányi pont,

aki nem mindig tudja,

hol van a helye számtalan

sor és szó között.

Állok és várom Szavad,

mely helyemre tesz és biztat,

néha megfedd, de velem marad.


Kora hajnalt köszöntök

szobám ablakából,

és gyönyörködöm

a hólepte téli tájon.

Ha ilyen csodás a tél itt lenn,

gyönyörűszép a mennyekben...

vágyok ott lenni fenn,

hol szívem nem didereg többet,

nem kéri fázón a szeretetet.

Gyönyörűszép a mennyekben...


Lent a járdán,

a vastag hószőnyegen

lasan, apró léptekkel

ébredezik a reggel.

Kocsimotor köhög,

prüszköl, zakatol,

hólapát zörög

a hóalatti kőkockákon.

Nekibátorodva,

bizonytalan léptekkel

indulnak napi útjaikra

nénik,bácsik, gyerekek.

Elindulok én is velük együtt

a hólepte téli tájon,

kicsit dideregve, fázón,

de kezem kezedben hagyom,

mert tudom,

hogy Lelked melenget,

s ha netalán megcsúszik lábam,

Te fölemelsz,

hogy tovább haladjak utamon,

a hólepte téli tájon.

Egy dal zeng szívemben,

miközben a lassan tisztuló eget fürkészem.

Gyönyörű, gyönyörűszép a mennyekben.


2009. december 27., vasárnap

...ha elmúlik Karácsony

Ez volt imádságom 2009 Karácsonyán:


"Köszönöm, Atyám, hogy megérhettem ezt a Karácsonyt. Neked ajánlom ezt az ünnepet is, mindent, amit gondolok, és cselekedek: minden szavamat és hallgatásomat, minden munkámat és küzdelmemet, mindent ami felemel, és minden súlyosat, ami rám nehezedik. Benned bízva remélem, hogy ezt az ünnepet a Te dicsőségedre élhettem át."

Elmúlt a Karácsony

Isten veled-te szent, tiszta, csendes éj,

Isten veled a jövő évig!

Isten veled csodaszép karácsonyi énekek!

Isten veled- zöld fenyő, páratlanul szép karácsonyfa,

Vakító fényű lángjaiddal.

Isten veletek pásztorok-báránykák,

Isten veled lélekbemarkolóan édes emlékezés!

Úgy elszálltatok mind, olyan gyorsan, akár egy fényes álom.

Egy azonban megmaradt: a Gyermek.

Téged a szívembe zártalak, s nem engedlek elmenni soha.


2009. december 13., vasárnap

az ünnepek igazi értelméről...


Mentsd meg a karácsonyt!

Oh, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt
Nekünk már nincs hozzá erőnk.
Mi vásárolunk és rohanunk,
Kis csomagokat készítünk, karácsonyfákat díszítünk,
És énekeljük: „Csendes éj”.
De a titok ,Isten Fiának titka,
Hogy emberré lett értünk
Gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.

Jézusom a mi bűnünk is,
hogy ezt az ünnepet
elborítják a reklámhegyek,
Mi tudjuk,
Kinek jár karácsonyi üdvözlet és kötelező ajándék,
Mindenki tudja.
De meg akarunk szabadulni végre
a vásárlási és ajándékozási görcstől.
Szent ünnepet akarunk élni,
Amelyben nem az a mérték ki mennyit ad.
Jézusom segíts
Nehogy elsüllyesszük egészen
mit jelent ez az ünnep,
segíts, hogy ne csak télapók legyünk.
Segíts, hogy az adventi hetekben
A lelkünkbe nézzünk.
Segíts, hogy az Útra visszatérjünk s elinduljunk
Megint.

Csak így lesznek az ajándékok
Jeleivé a szeretetnek
mint megannyi tükre a Te Szeretetednek.

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt,
ments meg minket.
Ezért vállaltál embersorsot.

AJÁNDÉKOZZUNK EGYMÁSNAK VERSET, ÉLETRE SZÓLÓ SZAVAKAT,
ÖRÖK IGÉKET!

2009. november 1., vasárnap

Hálaáldozatként, Uram, hadd köszönjem meg:


A múlt vasárnap hálaadó ünnepély volt gyülekezetünkben, és szeretném megosztani veletek is ezeket a gondolatokat, amelyek hálára késztettek engem.

Hálaáldozatként, Uram, hadd köszönjem meg:

A hívő családot, s a gyülekezetet, melyben megszólítottál,
Neveltél, és készítettél az előre nem látható nehézségekre:
hogy csodálhattalak a "kicsiny fűszálban, óriási tölgyben",
a felkelő napban, szivárványban, de tomboló viharban is,
s hogy kezedben tudhattam mindig életem.
Mily csodásak útaid, Uram!
Néha nehéz, máskor könnyebb, de mindegyiket javamra adod.
Köszönöm, hogy te tanítottál a szolgálatra, s adtál hozzá testvéri segítséget, bátorítást.
Köszönöm könnyeimet mulasztásaimat látván,
S az újrakezdés kegyelmi lehetőségét.
Most ahogy visszatekintek, s látom eddigi vezetésed,
Hálát adok azért, mert nem mondtál le rólam,
S bár még nem vagyok az, ami szeretnék lenni,
de áldalak azért, mert nem vagyok az, aki voltam.

2009. szeptember 14., hétfő

A szeretet imája


Ez a vers volt szavalva Kinga és Dávid menyegzőjén is. Kriszta szavalta el búcsúzóul nővérének.

Szerző: ifj. Bartha Sándor

Uram, imámat Tehozzád indítom,

örömöm, aggodalmaim, mosolyom,könnyeim

Feléd irányulnakés kérlek, könyörgök Neked,

hogy hallgass meg.



A pillanat szent.

Szent a fogadalom, ami elhangzik,

szent a szövetség, mi megköttetik,

ha Te is ott vagyés ezért imádkozom.

Imádkozom, hogy vedd kezedbe őket.

Kérlek tekints az otthonukra

s vezesd őket arra az életútra,

mely a menny felé vezet.

Az élet ilyenkor egy fordulóhoz érkezik

és választani kell.

Talán egy kicsit visszanézni,

búcsúzni, elmerengeni azon, mi volt,

de aztán menni kell.

És ezek lehetnek nehéz percek is,

hisz az elválás mindig könyörtelen.

Ezért kérek Tőled erőt, Jó Istenem.

És ez az erő vezesse őket is.

Hatalmas, óvó kezed árnyéka védje

minden vihartól, akár a tűző naptól.

S míg az élet forgatagában

annyi álnok hang lesz hallható, szelíd szavaddal, nyugtató hangoddal

szólj ez új családhoz, Istenem,

hogy örömük Benned teljes legyen.



Én pedig ígérem, hogy róluk és Terólad

soha el nem felejtkezem.

Ámen.

2009. szeptember 12., szombat

Találkozás

Oly sokszor elképzeltem a találkozást Veled,

nem ismerem az érzést, vajon milyen lehet...

elidőzöm mégis nála: mikor először meglátlak,

s szemed szemembe néz,

tündöklő mosolyod megpihen rajtam,

mit érzek majd, nem tudom még...

s ha karod kitárod, s megsimogat kezed,

átölelsz, és fájó szivem sebzett sziveden megpihen,

tudom, eljön egyszer a régen várt pillanat,

ez édes gondolatot most mégis félre teszem,

mert úgy érzem, azonnal Hozzád repül szivem.

2009. augusztus 29., szombat

Türelmed meghatott

Türelmed meghatott. "Nagyon szeretném" - imádkoztam Hozzád
s kértelek: Tedd meg Jézusért, s értem, gyermekedért.
Szelíden válaszoltál: "Légy türelemmel",
de ez nekem nem volt elég.

Újra csak kértem: Add meg óh Uram, tedd meg kedvemért
vedd le e keresztet, mert nagyon nehéz.
Türelmed nem fogyott el, erõsen tartottál kezedben
s mondtad: "Bízzál szüntelen a te Istenedben"
Igen Uram, türelmes leszek és bízom ígéretedben
De jaj, a kérés tovább dörömböl szívemben.
Nem hagy nyugodni, gyötör nagyon
Valami belsõ hang kiált: "Uram, én most akarom.

"Csend vesz körül, lassan megnyugszom, s rádöbbenek
olyan vagyok, mint egy toporzékoló, síró kisgyerek.
Mégis: Atyám szeret, s nem vet el engemet,
újra válaszol: "Ne félj, Én megsegítelek!"

Istenem, köszönöm türelmedet!