2010. november 6., szombat

Kedves Édesapánknak!

Édesapánk tegnap töltötte a 83. évét. Ezzel a verssel szeretettel gondolunk rá, és hálásak vagyunk a Jó Istennek, hogy szüleink együtt öregedhettek meg, egymás mellett. E verssel pedig a gyülekezetünk időseire is emlékezünk, akiknek nagyon örülünk, amikor a gyülekezetben is látjuk. Az Úr áldja meg őket!

Öreg botok a kapuban

*
Mikor a vasárnapi harangszó
szent vágyat ébreszt a szívemben,
és az imádkozás órájára
elindulok és is csendesen,
az Úr házának ajtajában
áhítattal réved rá szemem
a kívül hagyott öreg botokra.
Drága, öreg testvérek támasza!
Ismerem mind. Simára koptatta
gazdájuk ráncos, reszkető keze,
mely az életet átrobotolta.

Nézem és szívem hálával tele,
mert még itt vannak, itt várnak sorban,
míg nincs szükség rájuk itt pihennek,
s a kedves öregek bent a padokban.
Ott, hol elfedi a test nyomorát
a lélek öröme, mely ujjongva kiált,
szárnyakat ad és szökdelni tanít,
bátor a szív és kín nem lakik itt.
Terítve vár az Ige asztala,
dicséret zeng és hála szava,
erőtlen testben az erős lélek
szárnyakat adó diadala.

A botok megint kézbe kerülnek,
ha elhangzik végül az áldás.
Kip-kop! Róják újra az utat,
mint egy-egy hűséges segítőtárs.
S ha helytálltak a hétköznapokban,
vasárnap itt pihennek újra.
Hányszor látjuk, mielőtt belépünk
az imádkozás órájára!
De jaj! Ha a botoknak híja van,
akkor szemünk forró könnyet ejt,
s szívünkbe fájón beledobban,
hogy egy öreg szív végleg hazament.

Oláh Lajosné

2010. november 1., hétfő

Imanap és virágözön


Mivel eléggé közel lakok a temetőhöz, ma nagyon sok embert láttam, akik tiszteletből a temetőbe mentek, halottaik sírjához. A következő idézet egyenesen leírja azt, ahogy mi gondolkozunk erről a témáról:


"Nem akarunk gyászolni,

hogy elveszítettük őket,

hanem hálásak vagyunk azért,

hogy kaptuk őket.

Sőt, ők még most is a miéink.

mert aki hazamegy az Úrhoz,

megmarad Isten családjának

közösségében,

és csupán előrement."


Hieronymus


A következő vers pedig a női imanap margójára gondoltam, hogy megosztom veletek:


Biztató látomás

(Világimanapra)


"A királyi szék előtt aranyoltár,

azon a szentek imádságai!"


Biztasson minket János látomása

egyre hűségesebb esedezésre,

egyre buzgóbb fohászkodásra!

Segítsen kérni és kiáltani!


Fekete, barna, fehér, sárga

kezek kulcsolódjanak

együtt imára

Afrikában, Európában,

Ázsiában Ausztráliában,

Amerikában s a szigeteken

egy örök Istenünket

sok nyelven egy szeretetben,

egy hitben áldani...

életprt könyörögni, hogy Ő segítsen

halál útja helyett

az örök életet

Jézust választani!


Hisz a jánosi látomásban

fel a titkok fátyola lebben!

"A királyi szék előtt aranyoltár

azon a szentek imdáságai!".

Hiszünk a meghallgattatásban!

Hiszünk a feleletben.

2010. október 1., péntek

Nőkről nőknek


Ha nem is nagyon szeretek arról a betegségről beszélni amivel harcolok, de ha közelebb laknék Budapesthez, holnap én is részt vennék, és átsétálnék azon a rózsaszínű fénybe öltöztetett Lánchídon, de nem tehetem, ezért üzenem olvasóimnak, hogy a megelőzés nagyon fontos és, hogy az egészségünk rajtunk is múlik.

2010. augusztus 6., péntek

Imádkozz az imádkozóért!

Tapasztaltam én is azt, milyen sok erő van az igazak búzgó könyörgésében. Ez a vers is erről szól. Kiss Jutka blogján láttam én is, hogy fogjunk össze Király Ottiért is, aki beteg. Könyörögjünk együtt!

"Uram, akit szeretsz..."


,,Uram, íme akit szeretsz, beteg!
Ennyi volt a testvéri üzenet.
S mi, mai Lázárok testvérei
ne sietnénk ugyanígy esdeni?
,,Uram, akit szeretsz, beteg!,, Vár téged.
Nem enyhíti meg, csak a közelséged.
Érte is hullt sebeid drága vére.
Lépj oda hozzá, szenvedők Testvére!

Nekünk akármilyen drága lehet,
Te odaadtad érte drága életed.
S ha megengedsz kínt és fájdalmakat,
azokból is ezer áldás fakad,
ha megérinted átszegzett kezeddel!
Fogd meg erőtlen kezét! Ne engedd el!
,,Akit szeretsz,, segítségedet várja.
Ragyogjon rá szereteted csodája!

Mi, mai Lázárok testvérei,
nem szűnünk meg érettük esdeni,
s hisszük, nem kiáltunk hozzád hiába.
,,Urunk, akit szeretsz, beteg!,,
Élő Jézus, siess Betániába!









2010. július 8., csütörtök

Biztatlak



Biztatlak: örülj!


Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
!

Rajki Miklós

2010. július 6., kedd

Válasz Iri meghívására

Sajnálom, hogy kicsit későn válaszolok a játékra, de kicsit át szerettem volna jobban gondolni, s csak azután ide megírni. Köszönöm, Iri!

Én így ismerem Istent:

1. Isten az én szerető Atyám, szeretetéből adott életet.
2. Gondviselőm, gondot visel rólam, mindenkiről, mindenről.
3. Isten nem ígérte, hogy megóv a fájdalomtól, de azt, hogy átsegít rajta: azt tapasztaltam.
4. Nehéz időkben is kézben tartja az életem.
5. Könyörülő és irgalmas
6. Bármikor és bárhogyan jöhetek hozzá, Ő meghallgatja imáimat, még ha dadogva is hangzik el.
7. Ő az akinek a példaképére szeretnék élni.

2010. június 25., péntek

VISSZAVÁGYOM


Szombat van. Aradon borús esős idő, de ennek ellenére holnap a gyülekezetünkbe aratási ünnepélyt tartunk. Számtalan emlék maradt meg bennem szülőfalumról, mind például az az aratási ünnep, amit a természetben a búzatáblák mellett tartottunk. Még számtalan emlék jut eszembe a vers kapcsán, ezért is gondoltam, hogy bemásolom ide is, szeretettel!


Visszavágyom
Mucsi B. János

Elhagyod az otthont,
szülőföldet, az ismert helyeket,
az ismerősöket,
a kutat, a játszóteret,
a dombot legelőt, kertet,
a láthatárt vásznára festett hegyeket.
S egy szép napon arra ébredsz,
hogy nincs hova visszatérned.
Nem ismer az otthon,
mert másé lett.
Nem ismer a domb,
a kert, a legelő,
nem ismer a régi ismerős,
aki megöregedett.
S a kútnál is az ócska csutorát,
új veder váltotta fel.
Pedig a régi út most is porosan hever
a domboldalon a nyári napsütésben.
A tejeskondérokkal megrakott szekér
most is, mint hajdanán,
fölfelé kapaszkodik szaporán.
Igaz, a lovak mások s a régi kocsist
fölváltotta..... a fia talán.
Kolomp kiséri ma is a napnyugtát,
kérges kezek
a jámbor tehenet
szeliden paskolják,
és reszelős hangon kivánnak
egymásnak jó éjszakát,
a nyugovóra térő emberek.

Visszavágyom!
Ó, számtalanszor visszavágyom
a domboldalon kapaszkodó
poros útra,
a malomkőnél lubickolni egyet
a folyóban,
vasárnaponként a kis imaházba,
ahol először tanultam a Drága Jézust
és a Miatyánkot.
Visszavágyom arra
a szép húsvéti reggelre,
amikor a fiatal szeminarista,
izgatottan magyarázta,
a barlangsir-üreg csodáját.
És mi csodára
meresztett szemekkel,
láttuk a követ, az angyalt,
a hitetlenkedő tanitványokat.
Visszavágyom!
Visszavágyom a szénaillatú
nyári estékre,
a melegen karcoló
simogatások közé,
az érdes hangú,
pátriárkához illő,
szeretettel védeni akaró
atyai intésekre.
Visszavágyom.
Pedig visszatérni oda
többé nem lehet,
s csak visszavágyóan
szemlélhetem
az emlékeket.
Megyek tovább, mert menni kell,
mert vinni akarom szivemben
a drága örökséget,
a keresztet.
Viszem, hordozom,
le nem teszem
s el nem hagyom,
de ha majd egyszer
mégis meg kell állnom
csak fölfelé nézek,
a hivó szót onnan föntről várom,
mert én oda föl, oda visszavágyom.

2010. június 24., csütörtök

GYERMEKEK KÖZÖTT...

Mit jelent gyermekgondozónak lenni?
Isten Lelkéből élni és venni,
fénylő szemmel szeretetet osztani,
örömre szomjazók szomját oltani,
s a finom, gyengéd gyermeklelkeket,
mint bontakozó virágkelyheket,
hű szeretettel jól betakartan
védeni fagyban, télben, viharban.
Sok napfényt adni a sorvadtaknak,
éltető vizet a lankadtaknak,
kicsinyek baját szivünkre venni,
s a gyermekek közt gyermeknek lenni,
Jóságos szóval, tettel, tanáccsal
kezet fogni az édesanyákkal.
Nem édesanya... mégis az lenni,
sok apró dolgot híven megtenni.
Mint Ő, inteni és gondoskodni
és lemondani és szorgoskodni.
Isten gondolatait hálatelten
látni, dicsérni minden lélekben...
a szivben béke s napfény, ragyogó...
Ilyen legyen a gyermekgondozó!


Megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy közzétegyem ezt a verset ide is, mivel több bejegyzésben olvastam arról, hogy gyermektáborokba készültök, különböző helyekre. Bátorításol mindazoknak, akik gyermekeket nevelnek, gondoznak, tanítanak!

2010. június 10., csütörtök

Ígéret ballagás reggelén


Túrmezei Erzsébet: Ígéret a ballagás reggelén

Virágerdő... ballagó diákok...
üde tavaszi remények...
mosolygó májusi fények.

És biztat a reggeli Ige:
"Nap és pajzs az Úristen!
Pajzs, hogy védjen! Nap, hogy melegítsen!

Istenünk, tekints le rájuk!
Ne járjanak meleged nélkül!
Légy nekik hű menedékül!

Új utakra indul a lábuk,
Vigyázz rájuk, könyörülj rajtuk!
Légy örök Napjuk, védő pajzsuk!

Oltalmad nélkül nincs biztonság.
Meleged nélkül nincsen élet.
Ölelje át őket a fényed!

Mai Igéd áldó ígéret.
Te légy életük napvilága!
Hisz neked mindegyikük drága.

Sok szeretettel Berninek és Krisztának ballagásuk emlékére, és mindenkinek, aki most ballagott/ballag.

2010. június 6., vasárnap

Leith Anderson: És ha Isten nemet mond c. könyvéből

Uram, gyógyíts meg!

Atyám és Uram! Az Úr Jézus Krisztus nevében fordulok Hozzád, amely név minden név fölött való.

A Biblia rendelkezései iránti engedelmességből fordulok Hozzád. Beléd vetett hittel jövök Hozzád - teljes meggyőződéssel vallom, hogy meghallod, van hatalmad gyógyítani és csodákat tenni, és a végtelen szeretet és irgalom Istene vagy.

Ismered minden ember problémáit és reményeit. Tudsz minden fájdalomról, daganatról, sebről, fogyatékosságról, feszültségről, betegségről, félelemről. Tudod, mit segíthet a gyógyszer és azt is tudod, mit akarsz tenni.

Jézus Krisztus nevében kérlek, gyógyíts. Állítsd talpra azokat, akik nagyon elcsüggedtek. Enyhítsd a fájdalmat, add vissza az egészséget. Gyógyítsd meg a betegséget, és bocsásd meg a bűnt.

Halld meg az imádságaimat! Halld meg gyülekezeted imádságát! Halld meg az elöljárók imádságait! Hallgasd meg azoknak a kéréseit, akik Hozzád jönnek segítségért és gyógyulásért! Hallgasd meg imádságainkat és érints meg gyógyító kezeddel!

Uram, nemcsak azt hiszem, hogy meg tudsz, hanem azt is, hogy meg fogsz gyógyítani. Megígérem, hogy nem tulajdonítom magamnak. Nem fogom azt mondani, hogy az imádságaim, egy emberi érintés vagy az olaj miatt gyógy­ultam meg. Azt fogom mondani, amiről tudom, hogy igaz - hogy egyedül Te fogsz talpra állítani és minden dicséret és dicsőség egyedül Téged illet.

2010. június 5., szombat

És ha Isten nemet mond...

Leith Anderson: És ha Isten nemet mond c. könyvéből

Engedni Istennek

Bölcsebb vagy, mint valaha is fel tudom fogni. Te sohasem késel el. Te látsz minden részletet, és tudod, azok hogy illenek legjobban egymásba. Te mindig szeretsz. Köszönöm, hogy olyan türelmesen meghallgatod az imádságaimat. A leg képtelenebb kéréseket is végighallgatod, és még csak el sem neveted magad. Még akkor is figyelmesen bánsz velem, amikor önző vagyok és sürgetlek. Hiszem, hogy Te tudod, mi a legjobb. Még ha gyakran úgy is imádkozom, mintha mindent jobban tudnék, és úgy hangzik imám, mintha én akarnám megmondani Neked, hogy mit kell tenni, szívem mélyén tudom, hogy hozzád képest senki sem vagyok. Kérlek, ne mondj igent ostoba imádságaimra. Kérlek, védj meg a tudatlanságomtól, a türelmetlenségemtől és az önzésemtől. Engedelmeskedni akarok nagyobb bölcsességednek és az általad rendelt időnek. Amennyire tőlem telik, jó szívvel elfogadom a nemet tőled, mert töké­letesen meg vagyok győződve arról, hogy mindig gondod van rám. Nagy vagy Uram, és kegyelmes.

2010. június 4., péntek

Istenem, miért?

Leith Anderson: És ha Isten nemet mond c. könyvéből

Istenem, miért?

Istenem, tulajdonképpen sohasem akarok tőled nemet hallani. Nem kérnék, ha nem reménykednék az igenben.

Ha nem mondasz igent, legalább azt magyarázd meg nekem, miért mon dasz nemet? Segíts, hogy megértsem útjaidat és bölcsességedet. Értesd meg velem, egyszerű ember számára felfogható módon döntéseid bonyolult útjait

Én pedig bízni fogok abban, hogy Te mindig igaz vagy, még ha nem is ér telek. Igyekszem nem kutakodni olyan válaszok után, amelyeket titokban akarsz tartani előttem: Elismerem, hogy nincs jogom olyan dolgokat követel ni, amiket nem akarsz felfedni.

Nem követelek én részletes magyarázatot minden megtagadott imádságra, de segíts, hogy megértselek annyira, hogy ismerjem az okaidat és higgyem, hogy minden nemre jó okod van, még ha nem is fogom sohasem megtudni. Fiad, Krisztus nevében. Ámen.

2010. június 1., kedd

jelentkezem én is a Hargita Csendesnapok után


Ahogy tanultuk a hétvégén, mindennek rendelt ideje van. Számomra is, rendelt ideje volt a konferencián való részvétel, most viszont rendelt ideje van a meszelésnek is:).


Egy verset szeretnék közzétenni most, gyermeknapra: gyermekeknek és felnőtteknek!

PÁRBESZÉD

- Anya, ugye, én még kicsi vagyok?
Olyan leszek majd, mint a nagyok?
Sok idö telik még el addig?
Meddig foglak butuskán faggatni?
Mondd, minden gyerek ennyit kérdez?
S te mindent tudsz, és mindent értesz?
Tudod, hol kel a napocska?
Láttad, milyen a takarója?
Mért pöttyös a katica háta?
Kell neki az összes kis lába?
És..., és anya..., figyelj csak!
Az eszkimónak is van frigója?
Tudod, ki sózta el a tengert?
A tüz engem is megégethet?
Hol van a vége a világnak?
Mért van szirma a virágnak?
Figyelj, hé, még nem fejeztem be!...
...Mért olyan késön jön az este?
Képzeld, a szomszéd néni süket!
Minek neki akkor a füle?
Hol gyülekeznek a kisbabák?
Õk választhatják az anyukát?
Örülsz, hogy nekem te kellettél?
Jaj, nagyon, de nagyon tetszettél!
... Jó, csak még azt nem értem, anya,
mért gonosz a vasorrú banya?
Ki oltja le este a Napot?...
...Mégsem tudnak mindent a nagyok?
Az a csúnya bácsi a tévében
mért vágta a másikat képen?
Hozzánk nem jönnek a repülök,
amikröl valaki mindenkit lelö?
Láttam tegnap a Híradóban...
...a bácsik, nénik mind elbújtak.
Ugye, ez mese a felnötteknek?...
...Nekem az E.T. jobban tetszett...
Anyukám, UFO-t láttál-e már?
...De hát már megint nem figyelsz rám!
Hogy... hogy mit csinálsz? Gondolkozol?
Aki így tesz, az nagyon okos?
Tanítsd meg, hogy szokták csinálni?!
Kell ehhez a körmödet rágni?
Azt mondod, kár, hogy felnöttél már?
Ezt nem értem! - megmagyaráznád?

- Tudod, amíg én is gyerek voltam,
a világ titkait faggattam.
Aztán, ahogy nagyobb lettem,
minden kérdésre megfeleltem.


S most, felnöttként kell azt szégyellnem,
hogy nem tudok már... kérdezni sem.

2010. május 22., szombat

Bátoritás nekem és másoknak is...


Isten nem a félelemnek lelkét akarja adni, hanem az erőnek, szeretetnek és a józanságnak a lelkét.
2Tim. 1, 7

Ebből az igeversből szeretnék erőt meríteni az előttem álló napokhoz és a következőkhöz is...

ÁLDOTT LEGYEN AZ ÜNNEPLÉSÜNK!

Ünnep-arcok

A karácsony - ugye - gyermekarcú?
A húsvétnak tavasz - arca van?
Nekem a pünkösd lélek - arcú!
És ebben minden benne van!

Ha nem is értem olykor életem,
s meg - megtorpanok egy lépés előtt,
- mert inkább zokogni volna kedvem,
a Vigasztaló megszólal bennem:
Isten Lelke ad hozzá erőt!

Lukátsi Vilma

2010. május 13., csütörtök

köszöntés és ünnepi gondolatok

Először is szeretném köszönteni a két új olvasómat, szeretettel.

Barátságotokra barátsággal felelek:).

Ma, a gyülekezetben a következő éneket énekeltük, amely számomra összegzi mindazokat a gondolatokat, amik a szívemben megszülettek a Mennybemeneteli ünneppel kapcsolatosan. Szeretettel, minden olvasómnak:


Nem tudom, mikor lesz, talán éppen ma,
Amikor az Úr Jézus eljön.
Az időt, a napot senki nem tudja,
Egyszer váratlanul beköszönt.
És te hogy várod Őt, ég és földnek Urát,
Aki életét érted adta.
Most a mennyekben van, helyet késziteni,
Mikor újra jön, elvisz haza.

Itt a föld kerekén sehol nincsen hely,
Ahol békében nyughat a sziv,
Csakis egy, és annak neve Golgota,
Ahova Isten téged is hív.
Fogadd szivedbe Őt, ég és földnek Urát,
Aki életét értünk adta.
Most a mennyekben van, helyet késziteni,
Mikor újra jön, elvisz haza.

Egyedül soha nem volnék képes rá,
Járni méltóképp, győzelmesen,
És a hétköznapok gondjai között,
Élni csendben és hűségesen.
Várni boldogan Őt, ég és földnek Urát,
Aki életét értünk adta.
Most a mennyekben van, helyet készíteni,
Mikor újra jön, elvisz haza.

2010. május 5., szerda

én is továbbküldöm



A díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam.
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Köszönöm szépen
Krisztának a díjat!

Én is továbbküldöm 7 embernek:

1.
Kingának
2.
Judithnak
3.
Edithnek
4.
Zsuzsának
5. Berninek (neki privát a blogja)
6.
Annuska néninek
7.
Gyülekezetünk "királylányainak".

...és 7 dolog rólam:
1. Tegnap fejeztem be két adag aprósütit Katinak, a menyegzőre.
2. Nehezen tudom elviselni, ha olyan embereket látok, akik háziállataikra több hangsúlyt adnak, mint a család nélküli gyerekekre.
3. Nagyon sajnálom azokat az alkalmakat, amikor nem tudtam jelen lenni az összejöveteleken, munkám miatt.
4. Szégyen, nem szégyen, nekem csak mától van Magyar Igazolványom...:)
5. Nem bántam meg azokat a döntéseket, melyeket hoztam életem során.
6. E hónap végén újból Kolozsvárra megyek, RÁKérdezhetsz, hogy mi lesz az eredmény...
7. Ha jó lesz az eredmény, akkor én is részt veszek a Hargitai Női Csendesnapon. Ez lesz az első alkalom!:)

2010. április 30., péntek

Anyaszívűek


Május első vasárnapján, Anyáknapján, szeretettel köszöntöm a kismamákat, az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat, üknagymamákat!

Anyaszívűek

Nem a bölcsők szülik az anyákat,
formálhatja őket öröm, bánat…
Vannak anya-szívű asszonyok,
akiknél kisgyermek nem topog,
és ők mégis megérzik előre,
hol van szükség anyai erőre,
bár két karjuk talán ki sem tárul,
az, akit ők titkon átölelnek,
számukra az Isten-adta gyermek!

Szeretettel színig töltött véka:
az anyaszív Isten ajándéka!
Tőle kapott szeretet van benne,
Ő pótolja, ha elég nem lenne!
Azért is jut másénak, árvának.

Isten áldja az ilyen Anyákat!

Lukátsi Vilma

2010. április 20., kedd

kis hegedűvel kezdte (videó)

Hangszerek
(részlet)

Van költő, kinek lelke hegedű,
és játszik rajta egy lány.
A hegedűt kis álla alá tartja,
és játszik rajta ahogy kedve tartja.

Van költő kinek lelke hegedű,
s játszik raj' egy lány.


Látva a következő videórészleteket, szemem elé tárul egy kis hegedű és egy kislány, kit biciklivel vittem órákra. Teltek az évek, mindeközben Brassó messzi tájaira került, ahol a kis hegedűs karmesteri szolgálatot is vállal a brassói gyülekezetben.

Két videót szeretnék publikálni, aki szeretné, nézze meg: (a brassói férfikórus közreműködésével)

Hegyen épült város


A Golgota


2010. április 7., szerda

Egy kis elgondolkoztató


  • egyesek kedvesek, udvariasak és melegszívűek mindaddig, amíg el nem foglaljuk megszokott helyüket a padban.
  • sokan akarják Istent szolgálni, de csak mint tanácsadók.
  • könnyebb meghallgatni tiz prédikációt, mint egyet megtartani.
  • amikor eljutsz lehetőségeid végéhez, akkor rájössz, hogy Isten éppen ott lakik.
  • az emberek a busz elején szeretnek utazni, autójukat az út közepén vezetik, és az imaház hátsó padjában kívánnak ülni.
  • ha a gyülekezet jobb prédikátort akar, csak arra van szükség, hogy imádkozzék a meglevőért.
  • Isten nem ítéli meg az embert, csak halála után, miért akarjuk ezt tenni mi?
  • a béke a mosollyal kezdődik.
-részlet az Életünk 2oo4 márciusi számából-

2010. április 5., hétfő

Húsvétra

Egy régi Húsvét

Rendezgetek az emlékek polcain
- Lent a frissek, fent régi történetek.
Itt az életből apró mozzanatok,
Tapasztalatok és kedves élmények.

A legfelső sarkon egy régi húsvét,
- Egyszerű mint mindegyik; mégis csodás
Imák szállnak az öreg kápolnába,
S a medence körül én, mint fehérruhás.

De előbb… találkozásom volt Vele.
Ketten voltunk ott… a Jópásztor és én,
S ő, a mindenség Ura, ennyit mondott:
„Érted is meghaltam – légy az enyém.”

Érted is… Ebben benne volt Golgota,
S hogy nagyon szeret… Ez elég volt nekem.
- Akkor és most sem tudok mást mondani,
Uram… kezedbe teszem az életem.

Rendezgetek az emlékek polcain,
A felső polcon van az én történetem,
És boldog vagyok, hogy ezt a Húsvétot,
Imádkozva, újra megköszönhetem.
Tamáska Gyula

2010. április 1., csütörtök

Nagypénteki gondolatok

Hiszek Uram, és hiszem feltétlen hittel, hogy minden hatalom és erő ott van a Te átvert két kezedben, mégis növeld hitemet olyannyira, hogy velem is csodát tehess, meggyógyíthass testileg lelkileg.

Szent Gály Kata


Véres szögek… reszkető tenyér,
a fej lecsuklik, a lélek kiszáll.
Fájdalmas, sikoltó, vad képtelenség
ez az embertelen istenhalál.
A keresztek alatt hever a két lator
megtört csontokkal, dicstelenül,
mégis az egyik arcán a mosoly…
mert Jézus vele van. Nincs egyedül.
Mária ölében gyermekével zokog,
mint zokogna minden anya,
ha így tartaná két kezével,
mint neki kell őt tartania.
Az arcokon körben döbbenet ül.
Hát ennyi volt csak? Bevégeztetett?
Apostolai nézik értetlenül
a feláldozott istengyermeket.
Vad szél nyargal tova a Golgotán.
Jézus testét sziklasír rejti el.
Harmadnapra feltámad majd talán…
és hogy valóban így lesz, hinni kell!

2010. március 29., hétfő

Szombat

Uram, látod lassan eltompul a lárma, szárnyra kel az éjszaka, s a világ zaja nyugovóra tér. Olyan jó érzés tudni, hogy a csendben benne vagy, olyan jó, hogy felfedezhetlek. Most hallom igazán, hogy halkan hívsz, Uram. Szólj, megyek, hisz vársz rám Uram, kész vagyok, hogy átáradj az életemen. Nem akarok mást csak elcsitulni, megpihenni, s várni az új kezdetet, a reggelt, a HÚSVÉTOT.

Nagycsütörtök

Legyen áldott az ünnepre való várakozási időd!

Te átöleltél amikor nagyon sírtam, és eléd hoztam minden nyomorúságomat, és ahogy feltört belőlem a szó, hogy ezt is tettem, meg azt is tettem, úgy öleltél magadhoz, egyre szorosabban és melegebben, és amikor már kimondtam, és elhallgattam Te megsimogattál, és csak annyit mondtál, hogy örülsz nekem, és hogy ne féljek.

Szent Gály Kata

Szerda

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!

URAM,

Vezess a halálból az életre, a hamisságból az igazságra, vezess a kétségbeesésből a reménységbe, a félelemből a bizalomba, vezess a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére, hogy béke töltse el a szívünket és világunkat.

Kedd

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!

Kedd

Uram, te nem akarod a mi halálunkat. Te azt akarod, hogy éljünk. Te szereted az életet.
Te szeretsz benünket. Ezért haltál meg.

Paul Roth

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!


Virágvasárnap.


Az öröm és a fájdalom Isten jobb és bal keze, mindegy lesz, hogy melyikkel ölel magához, csak átöleljen.
Szent Gály Kata

2010. március 28., vasárnap

Virágvasárnap


MINDEN KEDVES IDE LÁTOGATÓNAK BÉKÉS VIRÁGVASÁRNAPOT KÍVÁNOK!

A következő verset Kiss Adina blogján találtam meg, ami nagyon megtetszett, s gondoltam, hogy én is bemásolom ide, hogy maradjon meg nekem is. Ezzel a verssel is köszöntelek titeket!

Virágvasárnap

Uram, virágot fog ma minden kéz,
Ki tépte, ki kapta, ki szaggatta.


Szép ez az ünnep.
De mi jön utána?
Lábmosás?
Tagadás?
Árulás?
Kiáltó hang: 'Feszítsd meg!'?
Gúny?
Korbács?
Néma szenvedés?
Megbocsátás?
Magány?
Kegyelmet osztó szeretet?
Mi lesz? Mi lesz?

Halál és feltámadás,
-nem kerülheti senki el -
örömöt hoz-e vagy szenvedést,
az ma dől el.

Lehet virág a kezemben,
de szívemben tövis búrjánzik,
lehet madárdalos napsütés,
de lelkemben sötétség tanyázik,
lehet virágvasárnap,
de holnap áruló leszek,
Akkor az, hogy Ő emberré lett,
hogy a bűneimért elhagyatott,
hogy kinyíl a sír,
Hatalommal és dicsőséggel feltámadott,
Számomra értelmetlen.

Élni akarok!
Általad!
Érted!
Veled!

(2009. ápr. 5.)

2010. március 19., péntek

Csodák csodája



Várnai Zseni:

CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

2010. február 26., péntek

ajándék

Megfoghatatlan ajándékok amelyek többet érnek mint bármi, amit kezünkbe tartunk.


Ajándékok, amiket nem kerülnek pénzbe…

Egy jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az életet. Köszönni. Nem feledkezni el egy közelgő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Mindenért hálásnak lenni. Apróságoknak örülni. Kedvesnek lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél megírásával örömet szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni. Jogos panaszt nem melegíteni fel újra. Nem tenni szóvá, ha másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorultunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Imádkozni a másikért. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra. Gyakran mondani: Köszönöm. Kimondani az együttérzés szavát a megalázottnak. Használni azokat a szavakat, hogy „kérlek” és „légy szíves”. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Bizalmat adtam a bizalomért. Őszintén adni a mosolyt. Egy tréfás szót mondani a megfelelő időben. Pozitív hozzáállásoddal előbbre vinni a másikat. Örülni holnapi napnak. Becsülettel elismerni az elkövetett helytelenségért. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Elismerni a másik ügyességét. Isten szeretetével szeretni. És mindenben szeretetet lelni.

Mindez nem más, mint magunkat másoknak ajándékozni.

forrás: internet

2010. február 9., kedd

Boldogság szigete- árnyakkal


Egy ilyen szigetet képzeltem magam előtt, amikor ezt a különös című verset elolvastam:


Túrmezei Erzsébet:
„PÁU JÉ!”

Bevezettél közéjük,
Rácsos ágyacskák sűrű sora...
gyermekek, akik járni, beszélni
nem tanulnak meg talán soha.
Az egyiket betakargattad,
a másikat megsimogattad.
Hadd érezze, hogy védik, szeretik!
A harmadikat felültetted...
s elkezdtél énekelni nekik.

Egy kisfiú felkapaszkodott
rácsos ágyában, és ujjongani kezdett.
"PÁU JÉ!- - kiáltotta feléd.
Követelte kedves énekét:
"Pásztorunk a Jézus,
hozzá tartozunk!
S amikor énekelni kezdted,
ugrált, örvendezett.
"PÁU JÉ!- - ismételte boldogan.

Titkok tárultak fel előttem.
Megváltónknak annyi titka van,
amiket mi csak sejteni tudunk.
A kis beteg
nem érthette azt az éneket,
de szívében egy titokzatos húr
hallatára megremeghetett...
S láthatatlanaul lehajolt a Pásztor,
és átölelte azt a gyermeket.


Kívánom, hogy a Jó Pásztor védje és őrizze ennek a szigetnek a lakóit és dolgozóit!

2010. január 31., vasárnap

helyzetjelentés


Buzgó imádságunk meghallgatásra talált. Ezt tapasztaltam a múlt napokban is. Hálásan köszönöm mindenkinek, és hálát adok mindezért Istennek.


Amint írtam a legutolsó bejegyzésemben, Kolozsváron jártam, vizsgálaton. Ezzel nem fejeződött be a kezeltetésem, de miután több vizsgálatot elvégeztek, s az orvosnőm megnézte a leleteimet, azzal biztatott, hogy minden rendben, s három hónap múlva újból találkozunk!

KÖSZÖNÖM AZ ÉRTEM ELMONDOTT IMÁKAT!

U.I a képen látható Biblia borítót Bertuska néni készítette nekem, szülinapi ajándékként.

2010. január 27., szerda

Az újbóli útvonal Arad-Kolozsvár. Kivizsgálásra készülök.

IMÁDKOZOL-E ÉRTEM/ÉRTÜNK?
(Túrmezei Erzsébet)

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez.
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz.

És fönt az Isten trónusánál
Ahol majd mindketten megállunk
Egy csodálatos, tiszta percben
találkozna az imádságunk?



2010. január 21., csütörtök

téli napon...


Ezen a fehér téli napon mély gondolatok voltak bennem, amikor ezt a szép verset többször is elolvastam:


Mucsi B. János:

Az éjszakából átnyúló csendesség

a hulló hópelyhek halk zajával

a városnegyedet altatja még,

kora hajnalban.

Szobám ablakát sarkig tárom...

gyönyörködöm a hólepte téli tájon.

Mélyen szívom a friss levegőt,

az ébresztőt, üdítőt, éltetőt.

Érzem,

hogy minden sejtjével dolgozik tüdőm,

alveolusai pattanásig teleduzzadnak,

szívbillentyűim is megriadnak

a hirtelen bezúduló

oxigéndus rakomány miatt,


Lelkem ablakát is tágra nyitom,

és kérem, várom, hagyom,

hogy betóduljon rajta

Lelked ébresztő,

frissítő, éltető fuvallata.

A csendes, hólepte téli tájon

úgy állok előtted, Istenem,

mint egy parányi pont

a nagy mindenségben.

Egy parányi pont,

aki nem mindig tudja,

hol van a helye számtalan

sor és szó között.

Állok és várom Szavad,

mely helyemre tesz és biztat,

néha megfedd, de velem marad.


Kora hajnalt köszöntök

szobám ablakából,

és gyönyörködöm

a hólepte téli tájon.

Ha ilyen csodás a tél itt lenn,

gyönyörűszép a mennyekben...

vágyok ott lenni fenn,

hol szívem nem didereg többet,

nem kéri fázón a szeretetet.

Gyönyörűszép a mennyekben...


Lent a járdán,

a vastag hószőnyegen

lasan, apró léptekkel

ébredezik a reggel.

Kocsimotor köhög,

prüszköl, zakatol,

hólapát zörög

a hóalatti kőkockákon.

Nekibátorodva,

bizonytalan léptekkel

indulnak napi útjaikra

nénik,bácsik, gyerekek.

Elindulok én is velük együtt

a hólepte téli tájon,

kicsit dideregve, fázón,

de kezem kezedben hagyom,

mert tudom,

hogy Lelked melenget,

s ha netalán megcsúszik lábam,

Te fölemelsz,

hogy tovább haladjak utamon,

a hólepte téli tájon.

Egy dal zeng szívemben,

miközben a lassan tisztuló eget fürkészem.

Gyönyörű, gyönyörűszép a mennyekben.


2010. január 4., hétfő

IMAHÉT nálunk

A keresztény ember semmivel sem tehet másokkal több jót, mint azzal, hogy értük imádkozik, és ha tudsz egy emberért imádkozni, megteszel érte mindent, amit önmagadert tennél. Ezt szeretném gyakorolni én is ezen a héten.

Ma nekem üzent az Úr.
Olyan csöndesen, alig hallhatón,
kis szobám sarkában,
olyan meghatón.
Inkább csak éreztem,
hogy itt van velem: és átfog,
átkarol a kegyelem.
-Egy pillanatra
láttam a világot...
-Ő annyit mondott:
Ne félj, csak imádkozz!