2010. április 1., csütörtök

Nagypénteki gondolatok

Hiszek Uram, és hiszem feltétlen hittel, hogy minden hatalom és erő ott van a Te átvert két kezedben, mégis növeld hitemet olyannyira, hogy velem is csodát tehess, meggyógyíthass testileg lelkileg.

Szent Gály Kata


Véres szögek… reszkető tenyér,
a fej lecsuklik, a lélek kiszáll.
Fájdalmas, sikoltó, vad képtelenség
ez az embertelen istenhalál.
A keresztek alatt hever a két lator
megtört csontokkal, dicstelenül,
mégis az egyik arcán a mosoly…
mert Jézus vele van. Nincs egyedül.
Mária ölében gyermekével zokog,
mint zokogna minden anya,
ha így tartaná két kezével,
mint neki kell őt tartania.
Az arcokon körben döbbenet ül.
Hát ennyi volt csak? Bevégeztetett?
Apostolai nézik értetlenül
a feláldozott istengyermeket.
Vad szél nyargal tova a Golgotán.
Jézus testét sziklasír rejti el.
Harmadnapra feltámad majd talán…
és hogy valóban így lesz, hinni kell!

2010. március 29., hétfő

Nagycsütörtök

Legyen áldott az ünnepre való várakozási időd!

Te átöleltél amikor nagyon sírtam, és eléd hoztam minden nyomorúságomat, és ahogy feltört belőlem a szó, hogy ezt is tettem, meg azt is tettem, úgy öleltél magadhoz, egyre szorosabban és melegebben, és amikor már kimondtam, és elhallgattam Te megsimogattál, és csak annyit mondtál, hogy örülsz nekem, és hogy ne féljek.

Szent Gály Kata

Szerda

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!

URAM,

Vezess a halálból az életre, a hamisságból az igazságra, vezess a kétségbeesésből a reménységbe, a félelemből a bizalomba, vezess a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére, hogy béke töltse el a szívünket és világunkat.

Kedd

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!

Kedd

Uram, te nem akarod a mi halálunkat. Te azt akarod, hogy éljünk. Te szereted az életet.
Te szeretsz benünket. Ezért haltál meg.

Paul Roth

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!

Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!


Virágvasárnap.


Az öröm és a fájdalom Isten jobb és bal keze, mindegy lesz, hogy melyikkel ölel magához, csak átöleljen.
Szent Gály Kata

2010. március 19., péntek

Csodák csodája



Várnai Zseni:

CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!