2010. február 26., péntek

ajándék

Megfoghatatlan ajándékok amelyek többet érnek mint bármi, amit kezünkbe tartunk.


Ajándékok, amiket nem kerülnek pénzbe…

Egy jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az életet. Köszönni. Nem feledkezni el egy közelgő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Mindenért hálásnak lenni. Apróságoknak örülni. Kedvesnek lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél megírásával örömet szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni. Jogos panaszt nem melegíteni fel újra. Nem tenni szóvá, ha másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorultunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Imádkozni a másikért. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra. Gyakran mondani: Köszönöm. Kimondani az együttérzés szavát a megalázottnak. Használni azokat a szavakat, hogy „kérlek” és „légy szíves”. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Bizalmat adtam a bizalomért. Őszintén adni a mosolyt. Egy tréfás szót mondani a megfelelő időben. Pozitív hozzáállásoddal előbbre vinni a másikat. Örülni holnapi napnak. Becsülettel elismerni az elkövetett helytelenségért. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Elismerni a másik ügyességét. Isten szeretetével szeretni. És mindenben szeretetet lelni.

Mindez nem más, mint magunkat másoknak ajándékozni.

forrás: internet

2010. február 9., kedd

Boldogság szigete- árnyakkal


Egy ilyen szigetet képzeltem magam előtt, amikor ezt a különös című verset elolvastam:


Túrmezei Erzsébet:
„PÁU JÉ!”

Bevezettél közéjük,
Rácsos ágyacskák sűrű sora...
gyermekek, akik járni, beszélni
nem tanulnak meg talán soha.
Az egyiket betakargattad,
a másikat megsimogattad.
Hadd érezze, hogy védik, szeretik!
A harmadikat felültetted...
s elkezdtél énekelni nekik.

Egy kisfiú felkapaszkodott
rácsos ágyában, és ujjongani kezdett.
"PÁU JÉ!- - kiáltotta feléd.
Követelte kedves énekét:
"Pásztorunk a Jézus,
hozzá tartozunk!
S amikor énekelni kezdted,
ugrált, örvendezett.
"PÁU JÉ!- - ismételte boldogan.

Titkok tárultak fel előttem.
Megváltónknak annyi titka van,
amiket mi csak sejteni tudunk.
A kis beteg
nem érthette azt az éneket,
de szívében egy titokzatos húr
hallatára megremeghetett...
S láthatatlanaul lehajolt a Pásztor,
és átölelte azt a gyermeket.


Kívánom, hogy a Jó Pásztor védje és őrizze ennek a szigetnek a lakóit és dolgozóit!