2012. január 10., kedd

Köszönöm, hogy ő lehetett az édesapám!

SOHASEM LÁTJUK EGYMÁST UTOLJÁRA

Annyi remény, vigasztalás, áldás
van e hitben, ha nehéz a válás.
Balzsamir a búcsú fájdalmára
a boldog hit, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk egymást utoljára

Megszoritunk még egy kedves kezet.
Együtt járni messze ösvényeket
jó volna még, aztán elválnak már a
földi utak...De mi keresztények
sohasem látjuk egymást utoljára.

Lezárul egy forrón szeretett élet,
kinek mi itt hálát és hűséget
oly szivesen hintenénk még útjára.
Vigasztaljon, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk egymást utoljára.

Kicsordul a könny, seb sajog a sziven.
Üressé válik körülöttünk minden.
Mégis - legyen akármilyen kopár a
föld - biztasson, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk egymást utoljára.

Halál vagy élet szakitson el minket,
ha Krisztus köti össze sziveinket,
Őnála szent, örök örömben vár a
boldog találkozás. Mert mi keresztyének
soha sem látjuk egymást utoljára.

2011. december 28., szerda

Születésnapi imádság




Születésnapi imádság

Németből fordította Túrmezei Erzsébet

Nem azon kesergek, Uram,
hogy életem búcsúzó évében
sok minden balul sikerült,
csak magamon kesergek,
magamat vádolom,
amiért annyiszor megszegtem
Hozzád való hűségemet.

Nem annak örülök, Uram,
hogy életem búcsúzó évében
sok minden jól sikerült,
hanem, annak, hogy Te mindennap
hű voltál hozzám.

Nem azon csodálkozom, Uram,
hogy ismét új életévbe léphetek.
Születésem napjának egyetlen csodája,
hogy Te nem vetsz el engem,
hogy Te velem akarsz maradni és járni.

Te vagy életem csodája,
azért nincs szívemben panasz,
csak örvendezés a Te hűségeden,
és hála új életévem ajándékáért.
Segíts, Uram Jézus,
hogy én is hű maradjak hozzád
mindhalálig!

2011. december 25., vasárnap

újból jelentkezem

Jelentkezem, mert úgy érzem tartozom ezzel a bejegyzéssel családomnak, testvéreimnek, blogbarátnőimnek, gyülekezetemnek, akik vállalták, hogy imakamrájukban értem is közbenjárjanak és böjtöljenek.
Szükségem van erre továbbra is!

Egyik testvérnőmtől kaptam ezt a karácsonyi verset, amit veletek is szeretnék megosztani:

Karácsonyi levél

Kedves Gyermekem!
Ha karácsonykor keresel majd engem,
ne várj, míg felragyog a csillag,
mert nem lakom már Betlehemben,
Hisz itt vagyok melletted, - benned,
ó, mondd, nem érzed gyermekem?

Ha köszönteni akarsz engem,
ne a tündöklő üzletekben,
ne a fényes dekorációkban,
vagy a végtelen dallamokban
keress, én drága gyermekem!

Ajándékaid listájáról
fordítsd szemed saját szívedbe!
Ott várok rád... hisz érted jöttem le:
Légy csak csendben, mert azt akarom,
halld meg ha hívlak, s nevedet suttogom.

2010. november 6., szombat

Kedves Édesapánknak!

Édesapánk tegnap töltötte a 83. évét. Ezzel a verssel szeretettel gondolunk rá, és hálásak vagyunk a Jó Istennek, hogy szüleink együtt öregedhettek meg, egymás mellett. E verssel pedig a gyülekezetünk időseire is emlékezünk, akiknek nagyon örülünk, amikor a gyülekezetben is látjuk. Az Úr áldja meg őket!

Öreg botok a kapuban

*
Mikor a vasárnapi harangszó
szent vágyat ébreszt a szívemben,
és az imádkozás órájára
elindulok és is csendesen,
az Úr házának ajtajában
áhítattal réved rá szemem
a kívül hagyott öreg botokra.
Drága, öreg testvérek támasza!
Ismerem mind. Simára koptatta
gazdájuk ráncos, reszkető keze,
mely az életet átrobotolta.

Nézem és szívem hálával tele,
mert még itt vannak, itt várnak sorban,
míg nincs szükség rájuk itt pihennek,
s a kedves öregek bent a padokban.
Ott, hol elfedi a test nyomorát
a lélek öröme, mely ujjongva kiált,
szárnyakat ad és szökdelni tanít,
bátor a szív és kín nem lakik itt.
Terítve vár az Ige asztala,
dicséret zeng és hála szava,
erőtlen testben az erős lélek
szárnyakat adó diadala.

A botok megint kézbe kerülnek,
ha elhangzik végül az áldás.
Kip-kop! Róják újra az utat,
mint egy-egy hűséges segítőtárs.
S ha helytálltak a hétköznapokban,
vasárnap itt pihennek újra.
Hányszor látjuk, mielőtt belépünk
az imádkozás órájára!
De jaj! Ha a botoknak híja van,
akkor szemünk forró könnyet ejt,
s szívünkbe fájón beledobban,
hogy egy öreg szív végleg hazament.

Oláh Lajosné

2010. november 1., hétfő

Imanap és virágözön


Mivel eléggé közel lakok a temetőhöz, ma nagyon sok embert láttam, akik tiszteletből a temetőbe mentek, halottaik sírjához. A következő idézet egyenesen leírja azt, ahogy mi gondolkozunk erről a témáról:


"Nem akarunk gyászolni,

hogy elveszítettük őket,

hanem hálásak vagyunk azért,

hogy kaptuk őket.

Sőt, ők még most is a miéink.

mert aki hazamegy az Úrhoz,

megmarad Isten családjának

közösségében,

és csupán előrement."


Hieronymus


A következő vers pedig a női imanap margójára gondoltam, hogy megosztom veletek:


Biztató látomás

(Világimanapra)


"A királyi szék előtt aranyoltár,

azon a szentek imádságai!"


Biztasson minket János látomása

egyre hűségesebb esedezésre,

egyre buzgóbb fohászkodásra!

Segítsen kérni és kiáltani!


Fekete, barna, fehér, sárga

kezek kulcsolódjanak

együtt imára

Afrikában, Európában,

Ázsiában Ausztráliában,

Amerikában s a szigeteken

egy örök Istenünket

sok nyelven egy szeretetben,

egy hitben áldani...

életprt könyörögni, hogy Ő segítsen

halál útja helyett

az örök életet

Jézust választani!


Hisz a jánosi látomásban

fel a titkok fátyola lebben!

"A királyi szék előtt aranyoltár

azon a szentek imdáságai!".

Hiszünk a meghallgattatásban!

Hiszünk a feleletben.

2010. október 1., péntek

Nőkről nőknek


Ha nem is nagyon szeretek arról a betegségről beszélni amivel harcolok, de ha közelebb laknék Budapesthez, holnap én is részt vennék, és átsétálnék azon a rózsaszínű fénybe öltöztetett Lánchídon, de nem tehetem, ezért üzenem olvasóimnak, hogy a megelőzés nagyon fontos és, hogy az egészségünk rajtunk is múlik.

2010. augusztus 6., péntek

Imádkozz az imádkozóért!

Tapasztaltam én is azt, milyen sok erő van az igazak búzgó könyörgésében. Ez a vers is erről szól. Kiss Jutka blogján láttam én is, hogy fogjunk össze Király Ottiért is, aki beteg. Könyörögjünk együtt!

"Uram, akit szeretsz..."


,,Uram, íme akit szeretsz, beteg!
Ennyi volt a testvéri üzenet.
S mi, mai Lázárok testvérei
ne sietnénk ugyanígy esdeni?
,,Uram, akit szeretsz, beteg!,, Vár téged.
Nem enyhíti meg, csak a közelséged.
Érte is hullt sebeid drága vére.
Lépj oda hozzá, szenvedők Testvére!

Nekünk akármilyen drága lehet,
Te odaadtad érte drága életed.
S ha megengedsz kínt és fájdalmakat,
azokból is ezer áldás fakad,
ha megérinted átszegzett kezeddel!
Fogd meg erőtlen kezét! Ne engedd el!
,,Akit szeretsz,, segítségedet várja.
Ragyogjon rá szereteted csodája!

Mi, mai Lázárok testvérei,
nem szűnünk meg érettük esdeni,
s hisszük, nem kiáltunk hozzád hiába.
,,Urunk, akit szeretsz, beteg!,,
Élő Jézus, siess Betániába!