2009. szeptember 14., hétfő

A szeretet imája


Ez a vers volt szavalva Kinga és Dávid menyegzőjén is. Kriszta szavalta el búcsúzóul nővérének.

Szerző: ifj. Bartha Sándor

Uram, imámat Tehozzád indítom,

örömöm, aggodalmaim, mosolyom,könnyeim

Feléd irányulnakés kérlek, könyörgök Neked,

hogy hallgass meg.



A pillanat szent.

Szent a fogadalom, ami elhangzik,

szent a szövetség, mi megköttetik,

ha Te is ott vagyés ezért imádkozom.

Imádkozom, hogy vedd kezedbe őket.

Kérlek tekints az otthonukra

s vezesd őket arra az életútra,

mely a menny felé vezet.

Az élet ilyenkor egy fordulóhoz érkezik

és választani kell.

Talán egy kicsit visszanézni,

búcsúzni, elmerengeni azon, mi volt,

de aztán menni kell.

És ezek lehetnek nehéz percek is,

hisz az elválás mindig könyörtelen.

Ezért kérek Tőled erőt, Jó Istenem.

És ez az erő vezesse őket is.

Hatalmas, óvó kezed árnyéka védje

minden vihartól, akár a tűző naptól.

S míg az élet forgatagában

annyi álnok hang lesz hallható, szelíd szavaddal, nyugtató hangoddal

szólj ez új családhoz, Istenem,

hogy örömük Benned teljes legyen.



Én pedig ígérem, hogy róluk és Terólad

soha el nem felejtkezem.

Ámen.

3 Comments:

marika said...

nagyon szép vers!Köszönöm hogy leirtad!

Berni* said...

Nekem is nagyon tetszett a vers. Ügyes volt aki megtalálta:) és szépen mondta el, aki mondta;)

Kriszta said...

nehéz volt ezzel a verssel elbúcsúzni azért...
de minden benne volt, amit éreztem:)