Agyag voltam. Az út szélén hevertem.
Esõcseppek koppantak rám, vagy Nap melege égetett engem
Ha sár voltam, rám tapostak,
ha kemény agyag, belémrúgtak
De egyszer valaki markába vett,
simogató volt e kéz és meleg
Megszeppentem, ilyen még nem történt velem.
S aztán valami szédítõ körforgás következett,
lágyan simogattak kedves kezek…
De jaj, egy kés is belém vágott,
fájt, s én sírtam, míg formázott
De még ennél rosszabb is következett,
forró kemencében kiégetett !
Fájdalmamban teljesen elaléltam.
Arra ébredtem, hogy két kéz lágyan újra átölelt
és halk, szelíd suttogást hallottam:
„Szép lett, hibátlan, tökéletes”
Ez én vagyok! – suhant át rajtam a gondolat,
örömömben Mesteremre néztem,
és rám mosolygó szeme tükrében megláttam magam:
Gyönyörûszép, hófehér virágváza voltam.
Egy pohár víz - 25.nap
5 éve



2 Comments:
végre lehet kommentelni:):):)
én is szeretem a verseket!Köszi hogy leirod !Az Ur áldjon téged!
Post a Comment