2010. november 6., szombat

Kedves Édesapánknak!

Édesapánk tegnap töltötte a 83. évét. Ezzel a verssel szeretettel gondolunk rá, és hálásak vagyunk a Jó Istennek, hogy szüleink együtt öregedhettek meg, egymás mellett. E verssel pedig a gyülekezetünk időseire is emlékezünk, akiknek nagyon örülünk, amikor a gyülekezetben is látjuk. Az Úr áldja meg őket!

Öreg botok a kapuban

*
Mikor a vasárnapi harangszó
szent vágyat ébreszt a szívemben,
és az imádkozás órájára
elindulok és is csendesen,
az Úr házának ajtajában
áhítattal réved rá szemem
a kívül hagyott öreg botokra.
Drága, öreg testvérek támasza!
Ismerem mind. Simára koptatta
gazdájuk ráncos, reszkető keze,
mely az életet átrobotolta.

Nézem és szívem hálával tele,
mert még itt vannak, itt várnak sorban,
míg nincs szükség rájuk itt pihennek,
s a kedves öregek bent a padokban.
Ott, hol elfedi a test nyomorát
a lélek öröme, mely ujjongva kiált,
szárnyakat ad és szökdelni tanít,
bátor a szív és kín nem lakik itt.
Terítve vár az Ige asztala,
dicséret zeng és hála szava,
erőtlen testben az erős lélek
szárnyakat adó diadala.

A botok megint kézbe kerülnek,
ha elhangzik végül az áldás.
Kip-kop! Róják újra az utat,
mint egy-egy hűséges segítőtárs.
S ha helytálltak a hétköznapokban,
vasárnap itt pihennek újra.
Hányszor látjuk, mielőtt belépünk
az imádkozás órájára!
De jaj! Ha a botoknak híja van,
akkor szemünk forró könnyet ejt,
s szívünkbe fájón beledobban,
hogy egy öreg szív végleg hazament.

Oláh Lajosné

2010. november 1., hétfő

Imanap és virágözön


Mivel eléggé közel lakok a temetőhöz, ma nagyon sok embert láttam, akik tiszteletből a temetőbe mentek, halottaik sírjához. A következő idézet egyenesen leírja azt, ahogy mi gondolkozunk erről a témáról:


"Nem akarunk gyászolni,

hogy elveszítettük őket,

hanem hálásak vagyunk azért,

hogy kaptuk őket.

Sőt, ők még most is a miéink.

mert aki hazamegy az Úrhoz,

megmarad Isten családjának

közösségében,

és csupán előrement."


Hieronymus


A következő vers pedig a női imanap margójára gondoltam, hogy megosztom veletek:


Biztató látomás

(Világimanapra)


"A királyi szék előtt aranyoltár,

azon a szentek imádságai!"


Biztasson minket János látomása

egyre hűségesebb esedezésre,

egyre buzgóbb fohászkodásra!

Segítsen kérni és kiáltani!


Fekete, barna, fehér, sárga

kezek kulcsolódjanak

együtt imára

Afrikában, Európában,

Ázsiában Ausztráliában,

Amerikában s a szigeteken

egy örök Istenünket

sok nyelven egy szeretetben,

egy hitben áldani...

életprt könyörögni, hogy Ő segítsen

halál útja helyett

az örök életet

Jézust választani!


Hisz a jánosi látomásban

fel a titkok fátyola lebben!

"A királyi szék előtt aranyoltár

azon a szentek imdáságai!".

Hiszünk a meghallgattatásban!

Hiszünk a feleletben.

2010. október 1., péntek

Nőkről nőknek


Ha nem is nagyon szeretek arról a betegségről beszélni amivel harcolok, de ha közelebb laknék Budapesthez, holnap én is részt vennék, és átsétálnék azon a rózsaszínű fénybe öltöztetett Lánchídon, de nem tehetem, ezért üzenem olvasóimnak, hogy a megelőzés nagyon fontos és, hogy az egészségünk rajtunk is múlik.

2010. augusztus 6., péntek

Imádkozz az imádkozóért!

Tapasztaltam én is azt, milyen sok erő van az igazak búzgó könyörgésében. Ez a vers is erről szól. Kiss Jutka blogján láttam én is, hogy fogjunk össze Király Ottiért is, aki beteg. Könyörögjünk együtt!

"Uram, akit szeretsz..."


,,Uram, íme akit szeretsz, beteg!
Ennyi volt a testvéri üzenet.
S mi, mai Lázárok testvérei
ne sietnénk ugyanígy esdeni?
,,Uram, akit szeretsz, beteg!,, Vár téged.
Nem enyhíti meg, csak a közelséged.
Érte is hullt sebeid drága vére.
Lépj oda hozzá, szenvedők Testvére!

Nekünk akármilyen drága lehet,
Te odaadtad érte drága életed.
S ha megengedsz kínt és fájdalmakat,
azokból is ezer áldás fakad,
ha megérinted átszegzett kezeddel!
Fogd meg erőtlen kezét! Ne engedd el!
,,Akit szeretsz,, segítségedet várja.
Ragyogjon rá szereteted csodája!

Mi, mai Lázárok testvérei,
nem szűnünk meg érettük esdeni,
s hisszük, nem kiáltunk hozzád hiába.
,,Urunk, akit szeretsz, beteg!,,
Élő Jézus, siess Betániába!









2010. július 8., csütörtök

Biztatlak



Biztatlak: örülj!


Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
!

Rajki Miklós

2010. július 6., kedd

Válasz Iri meghívására

Sajnálom, hogy kicsit későn válaszolok a játékra, de kicsit át szerettem volna jobban gondolni, s csak azután ide megírni. Köszönöm, Iri!

Én így ismerem Istent:

1. Isten az én szerető Atyám, szeretetéből adott életet.
2. Gondviselőm, gondot visel rólam, mindenkiről, mindenről.
3. Isten nem ígérte, hogy megóv a fájdalomtól, de azt, hogy átsegít rajta: azt tapasztaltam.
4. Nehéz időkben is kézben tartja az életem.
5. Könyörülő és irgalmas
6. Bármikor és bárhogyan jöhetek hozzá, Ő meghallgatja imáimat, még ha dadogva is hangzik el.
7. Ő az akinek a példaképére szeretnék élni.

2010. június 25., péntek

VISSZAVÁGYOM


Szombat van. Aradon borús esős idő, de ennek ellenére holnap a gyülekezetünkbe aratási ünnepélyt tartunk. Számtalan emlék maradt meg bennem szülőfalumról, mind például az az aratási ünnep, amit a természetben a búzatáblák mellett tartottunk. Még számtalan emlék jut eszembe a vers kapcsán, ezért is gondoltam, hogy bemásolom ide is, szeretettel!


Visszavágyom
Mucsi B. János

Elhagyod az otthont,
szülőföldet, az ismert helyeket,
az ismerősöket,
a kutat, a játszóteret,
a dombot legelőt, kertet,
a láthatárt vásznára festett hegyeket.
S egy szép napon arra ébredsz,
hogy nincs hova visszatérned.
Nem ismer az otthon,
mert másé lett.
Nem ismer a domb,
a kert, a legelő,
nem ismer a régi ismerős,
aki megöregedett.
S a kútnál is az ócska csutorát,
új veder váltotta fel.
Pedig a régi út most is porosan hever
a domboldalon a nyári napsütésben.
A tejeskondérokkal megrakott szekér
most is, mint hajdanán,
fölfelé kapaszkodik szaporán.
Igaz, a lovak mások s a régi kocsist
fölváltotta..... a fia talán.
Kolomp kiséri ma is a napnyugtát,
kérges kezek
a jámbor tehenet
szeliden paskolják,
és reszelős hangon kivánnak
egymásnak jó éjszakát,
a nyugovóra térő emberek.

Visszavágyom!
Ó, számtalanszor visszavágyom
a domboldalon kapaszkodó
poros útra,
a malomkőnél lubickolni egyet
a folyóban,
vasárnaponként a kis imaházba,
ahol először tanultam a Drága Jézust
és a Miatyánkot.
Visszavágyom arra
a szép húsvéti reggelre,
amikor a fiatal szeminarista,
izgatottan magyarázta,
a barlangsir-üreg csodáját.
És mi csodára
meresztett szemekkel,
láttuk a követ, az angyalt,
a hitetlenkedő tanitványokat.
Visszavágyom!
Visszavágyom a szénaillatú
nyári estékre,
a melegen karcoló
simogatások közé,
az érdes hangú,
pátriárkához illő,
szeretettel védeni akaró
atyai intésekre.
Visszavágyom.
Pedig visszatérni oda
többé nem lehet,
s csak visszavágyóan
szemlélhetem
az emlékeket.
Megyek tovább, mert menni kell,
mert vinni akarom szivemben
a drága örökséget,
a keresztet.
Viszem, hordozom,
le nem teszem
s el nem hagyom,
de ha majd egyszer
mégis meg kell állnom
csak fölfelé nézek,
a hivó szót onnan föntről várom,
mert én oda föl, oda visszavágyom.