2010. október 1., péntek

Nőkről nőknek


Ha nem is nagyon szeretek arról a betegségről beszélni amivel harcolok, de ha közelebb laknék Budapesthez, holnap én is részt vennék, és átsétálnék azon a rózsaszínű fénybe öltöztetett Lánchídon, de nem tehetem, ezért üzenem olvasóimnak, hogy a megelőzés nagyon fontos és, hogy az egészségünk rajtunk is múlik.

2010. augusztus 6., péntek

Imádkozz az imádkozóért!

Tapasztaltam én is azt, milyen sok erő van az igazak búzgó könyörgésében. Ez a vers is erről szól. Kiss Jutka blogján láttam én is, hogy fogjunk össze Király Ottiért is, aki beteg. Könyörögjünk együtt!

"Uram, akit szeretsz..."


,,Uram, íme akit szeretsz, beteg!
Ennyi volt a testvéri üzenet.
S mi, mai Lázárok testvérei
ne sietnénk ugyanígy esdeni?
,,Uram, akit szeretsz, beteg!,, Vár téged.
Nem enyhíti meg, csak a közelséged.
Érte is hullt sebeid drága vére.
Lépj oda hozzá, szenvedők Testvére!

Nekünk akármilyen drága lehet,
Te odaadtad érte drága életed.
S ha megengedsz kínt és fájdalmakat,
azokból is ezer áldás fakad,
ha megérinted átszegzett kezeddel!
Fogd meg erőtlen kezét! Ne engedd el!
,,Akit szeretsz,, segítségedet várja.
Ragyogjon rá szereteted csodája!

Mi, mai Lázárok testvérei,
nem szűnünk meg érettük esdeni,
s hisszük, nem kiáltunk hozzád hiába.
,,Urunk, akit szeretsz, beteg!,,
Élő Jézus, siess Betániába!









2010. július 8., csütörtök

Biztatlak



Biztatlak: örülj!


Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
!

Rajki Miklós

2010. július 6., kedd

Válasz Iri meghívására

Sajnálom, hogy kicsit későn válaszolok a játékra, de kicsit át szerettem volna jobban gondolni, s csak azután ide megírni. Köszönöm, Iri!

Én így ismerem Istent:

1. Isten az én szerető Atyám, szeretetéből adott életet.
2. Gondviselőm, gondot visel rólam, mindenkiről, mindenről.
3. Isten nem ígérte, hogy megóv a fájdalomtól, de azt, hogy átsegít rajta: azt tapasztaltam.
4. Nehéz időkben is kézben tartja az életem.
5. Könyörülő és irgalmas
6. Bármikor és bárhogyan jöhetek hozzá, Ő meghallgatja imáimat, még ha dadogva is hangzik el.
7. Ő az akinek a példaképére szeretnék élni.

2010. június 25., péntek

VISSZAVÁGYOM


Szombat van. Aradon borús esős idő, de ennek ellenére holnap a gyülekezetünkbe aratási ünnepélyt tartunk. Számtalan emlék maradt meg bennem szülőfalumról, mind például az az aratási ünnep, amit a természetben a búzatáblák mellett tartottunk. Még számtalan emlék jut eszembe a vers kapcsán, ezért is gondoltam, hogy bemásolom ide is, szeretettel!


Visszavágyom
Mucsi B. János

Elhagyod az otthont,
szülőföldet, az ismert helyeket,
az ismerősöket,
a kutat, a játszóteret,
a dombot legelőt, kertet,
a láthatárt vásznára festett hegyeket.
S egy szép napon arra ébredsz,
hogy nincs hova visszatérned.
Nem ismer az otthon,
mert másé lett.
Nem ismer a domb,
a kert, a legelő,
nem ismer a régi ismerős,
aki megöregedett.
S a kútnál is az ócska csutorát,
új veder váltotta fel.
Pedig a régi út most is porosan hever
a domboldalon a nyári napsütésben.
A tejeskondérokkal megrakott szekér
most is, mint hajdanán,
fölfelé kapaszkodik szaporán.
Igaz, a lovak mások s a régi kocsist
fölváltotta..... a fia talán.
Kolomp kiséri ma is a napnyugtát,
kérges kezek
a jámbor tehenet
szeliden paskolják,
és reszelős hangon kivánnak
egymásnak jó éjszakát,
a nyugovóra térő emberek.

Visszavágyom!
Ó, számtalanszor visszavágyom
a domboldalon kapaszkodó
poros útra,
a malomkőnél lubickolni egyet
a folyóban,
vasárnaponként a kis imaházba,
ahol először tanultam a Drága Jézust
és a Miatyánkot.
Visszavágyom arra
a szép húsvéti reggelre,
amikor a fiatal szeminarista,
izgatottan magyarázta,
a barlangsir-üreg csodáját.
És mi csodára
meresztett szemekkel,
láttuk a követ, az angyalt,
a hitetlenkedő tanitványokat.
Visszavágyom!
Visszavágyom a szénaillatú
nyári estékre,
a melegen karcoló
simogatások közé,
az érdes hangú,
pátriárkához illő,
szeretettel védeni akaró
atyai intésekre.
Visszavágyom.
Pedig visszatérni oda
többé nem lehet,
s csak visszavágyóan
szemlélhetem
az emlékeket.
Megyek tovább, mert menni kell,
mert vinni akarom szivemben
a drága örökséget,
a keresztet.
Viszem, hordozom,
le nem teszem
s el nem hagyom,
de ha majd egyszer
mégis meg kell állnom
csak fölfelé nézek,
a hivó szót onnan föntről várom,
mert én oda föl, oda visszavágyom.

2010. június 24., csütörtök

GYERMEKEK KÖZÖTT...

Mit jelent gyermekgondozónak lenni?
Isten Lelkéből élni és venni,
fénylő szemmel szeretetet osztani,
örömre szomjazók szomját oltani,
s a finom, gyengéd gyermeklelkeket,
mint bontakozó virágkelyheket,
hű szeretettel jól betakartan
védeni fagyban, télben, viharban.
Sok napfényt adni a sorvadtaknak,
éltető vizet a lankadtaknak,
kicsinyek baját szivünkre venni,
s a gyermekek közt gyermeknek lenni,
Jóságos szóval, tettel, tanáccsal
kezet fogni az édesanyákkal.
Nem édesanya... mégis az lenni,
sok apró dolgot híven megtenni.
Mint Ő, inteni és gondoskodni
és lemondani és szorgoskodni.
Isten gondolatait hálatelten
látni, dicsérni minden lélekben...
a szivben béke s napfény, ragyogó...
Ilyen legyen a gyermekgondozó!


Megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy közzétegyem ezt a verset ide is, mivel több bejegyzésben olvastam arról, hogy gyermektáborokba készültök, különböző helyekre. Bátorításol mindazoknak, akik gyermekeket nevelnek, gondoznak, tanítanak!

2010. június 10., csütörtök

Ígéret ballagás reggelén


Túrmezei Erzsébet: Ígéret a ballagás reggelén

Virágerdő... ballagó diákok...
üde tavaszi remények...
mosolygó májusi fények.

És biztat a reggeli Ige:
"Nap és pajzs az Úristen!
Pajzs, hogy védjen! Nap, hogy melegítsen!

Istenünk, tekints le rájuk!
Ne járjanak meleged nélkül!
Légy nekik hű menedékül!

Új utakra indul a lábuk,
Vigyázz rájuk, könyörülj rajtuk!
Légy örök Napjuk, védő pajzsuk!

Oltalmad nélkül nincs biztonság.
Meleged nélkül nincsen élet.
Ölelje át őket a fényed!

Mai Igéd áldó ígéret.
Te légy életük napvilága!
Hisz neked mindegyikük drága.

Sok szeretettel Berninek és Krisztának ballagásuk emlékére, és mindenkinek, aki most ballagott/ballag.