2010. június 25., péntek

VISSZAVÁGYOM


Szombat van. Aradon borús esős idő, de ennek ellenére holnap a gyülekezetünkbe aratási ünnepélyt tartunk. Számtalan emlék maradt meg bennem szülőfalumról, mind például az az aratási ünnep, amit a természetben a búzatáblák mellett tartottunk. Még számtalan emlék jut eszembe a vers kapcsán, ezért is gondoltam, hogy bemásolom ide is, szeretettel!


Visszavágyom
Mucsi B. János

Elhagyod az otthont,
szülőföldet, az ismert helyeket,
az ismerősöket,
a kutat, a játszóteret,
a dombot legelőt, kertet,
a láthatárt vásznára festett hegyeket.
S egy szép napon arra ébredsz,
hogy nincs hova visszatérned.
Nem ismer az otthon,
mert másé lett.
Nem ismer a domb,
a kert, a legelő,
nem ismer a régi ismerős,
aki megöregedett.
S a kútnál is az ócska csutorát,
új veder váltotta fel.
Pedig a régi út most is porosan hever
a domboldalon a nyári napsütésben.
A tejeskondérokkal megrakott szekér
most is, mint hajdanán,
fölfelé kapaszkodik szaporán.
Igaz, a lovak mások s a régi kocsist
fölváltotta..... a fia talán.
Kolomp kiséri ma is a napnyugtát,
kérges kezek
a jámbor tehenet
szeliden paskolják,
és reszelős hangon kivánnak
egymásnak jó éjszakát,
a nyugovóra térő emberek.

Visszavágyom!
Ó, számtalanszor visszavágyom
a domboldalon kapaszkodó
poros útra,
a malomkőnél lubickolni egyet
a folyóban,
vasárnaponként a kis imaházba,
ahol először tanultam a Drága Jézust
és a Miatyánkot.
Visszavágyom arra
a szép húsvéti reggelre,
amikor a fiatal szeminarista,
izgatottan magyarázta,
a barlangsir-üreg csodáját.
És mi csodára
meresztett szemekkel,
láttuk a követ, az angyalt,
a hitetlenkedő tanitványokat.
Visszavágyom!
Visszavágyom a szénaillatú
nyári estékre,
a melegen karcoló
simogatások közé,
az érdes hangú,
pátriárkához illő,
szeretettel védeni akaró
atyai intésekre.
Visszavágyom.
Pedig visszatérni oda
többé nem lehet,
s csak visszavágyóan
szemlélhetem
az emlékeket.
Megyek tovább, mert menni kell,
mert vinni akarom szivemben
a drága örökséget,
a keresztet.
Viszem, hordozom,
le nem teszem
s el nem hagyom,
de ha majd egyszer
mégis meg kell állnom
csak fölfelé nézek,
a hivó szót onnan föntről várom,
mert én oda föl, oda visszavágyom.

2010. június 24., csütörtök

GYERMEKEK KÖZÖTT...

Mit jelent gyermekgondozónak lenni?
Isten Lelkéből élni és venni,
fénylő szemmel szeretetet osztani,
örömre szomjazók szomját oltani,
s a finom, gyengéd gyermeklelkeket,
mint bontakozó virágkelyheket,
hű szeretettel jól betakartan
védeni fagyban, télben, viharban.
Sok napfényt adni a sorvadtaknak,
éltető vizet a lankadtaknak,
kicsinyek baját szivünkre venni,
s a gyermekek közt gyermeknek lenni,
Jóságos szóval, tettel, tanáccsal
kezet fogni az édesanyákkal.
Nem édesanya... mégis az lenni,
sok apró dolgot híven megtenni.
Mint Ő, inteni és gondoskodni
és lemondani és szorgoskodni.
Isten gondolatait hálatelten
látni, dicsérni minden lélekben...
a szivben béke s napfény, ragyogó...
Ilyen legyen a gyermekgondozó!


Megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy közzétegyem ezt a verset ide is, mivel több bejegyzésben olvastam arról, hogy gyermektáborokba készültök, különböző helyekre. Bátorításol mindazoknak, akik gyermekeket nevelnek, gondoznak, tanítanak!

2010. június 10., csütörtök

Ígéret ballagás reggelén


Túrmezei Erzsébet: Ígéret a ballagás reggelén

Virágerdő... ballagó diákok...
üde tavaszi remények...
mosolygó májusi fények.

És biztat a reggeli Ige:
"Nap és pajzs az Úristen!
Pajzs, hogy védjen! Nap, hogy melegítsen!

Istenünk, tekints le rájuk!
Ne járjanak meleged nélkül!
Légy nekik hű menedékül!

Új utakra indul a lábuk,
Vigyázz rájuk, könyörülj rajtuk!
Légy örök Napjuk, védő pajzsuk!

Oltalmad nélkül nincs biztonság.
Meleged nélkül nincsen élet.
Ölelje át őket a fényed!

Mai Igéd áldó ígéret.
Te légy életük napvilága!
Hisz neked mindegyikük drága.

Sok szeretettel Berninek és Krisztának ballagásuk emlékére, és mindenkinek, aki most ballagott/ballag.

2010. június 6., vasárnap

Leith Anderson: És ha Isten nemet mond c. könyvéből

Uram, gyógyíts meg!

Atyám és Uram! Az Úr Jézus Krisztus nevében fordulok Hozzád, amely név minden név fölött való.

A Biblia rendelkezései iránti engedelmességből fordulok Hozzád. Beléd vetett hittel jövök Hozzád - teljes meggyőződéssel vallom, hogy meghallod, van hatalmad gyógyítani és csodákat tenni, és a végtelen szeretet és irgalom Istene vagy.

Ismered minden ember problémáit és reményeit. Tudsz minden fájdalomról, daganatról, sebről, fogyatékosságról, feszültségről, betegségről, félelemről. Tudod, mit segíthet a gyógyszer és azt is tudod, mit akarsz tenni.

Jézus Krisztus nevében kérlek, gyógyíts. Állítsd talpra azokat, akik nagyon elcsüggedtek. Enyhítsd a fájdalmat, add vissza az egészséget. Gyógyítsd meg a betegséget, és bocsásd meg a bűnt.

Halld meg az imádságaimat! Halld meg gyülekezeted imádságát! Halld meg az elöljárók imádságait! Hallgasd meg azoknak a kéréseit, akik Hozzád jönnek segítségért és gyógyulásért! Hallgasd meg imádságainkat és érints meg gyógyító kezeddel!

Uram, nemcsak azt hiszem, hogy meg tudsz, hanem azt is, hogy meg fogsz gyógyítani. Megígérem, hogy nem tulajdonítom magamnak. Nem fogom azt mondani, hogy az imádságaim, egy emberi érintés vagy az olaj miatt gyógy­ultam meg. Azt fogom mondani, amiről tudom, hogy igaz - hogy egyedül Te fogsz talpra állítani és minden dicséret és dicsőség egyedül Téged illet.

2010. június 5., szombat

És ha Isten nemet mond...

Leith Anderson: És ha Isten nemet mond c. könyvéből

Engedni Istennek

Bölcsebb vagy, mint valaha is fel tudom fogni. Te sohasem késel el. Te látsz minden részletet, és tudod, azok hogy illenek legjobban egymásba. Te mindig szeretsz. Köszönöm, hogy olyan türelmesen meghallgatod az imádságaimat. A leg képtelenebb kéréseket is végighallgatod, és még csak el sem neveted magad. Még akkor is figyelmesen bánsz velem, amikor önző vagyok és sürgetlek. Hiszem, hogy Te tudod, mi a legjobb. Még ha gyakran úgy is imádkozom, mintha mindent jobban tudnék, és úgy hangzik imám, mintha én akarnám megmondani Neked, hogy mit kell tenni, szívem mélyén tudom, hogy hozzád képest senki sem vagyok. Kérlek, ne mondj igent ostoba imádságaimra. Kérlek, védj meg a tudatlanságomtól, a türelmetlenségemtől és az önzésemtől. Engedelmeskedni akarok nagyobb bölcsességednek és az általad rendelt időnek. Amennyire tőlem telik, jó szívvel elfogadom a nemet tőled, mert töké­letesen meg vagyok győződve arról, hogy mindig gondod van rám. Nagy vagy Uram, és kegyelmes.

2010. június 4., péntek

Istenem, miért?

Leith Anderson: És ha Isten nemet mond c. könyvéből

Istenem, miért?

Istenem, tulajdonképpen sohasem akarok tőled nemet hallani. Nem kérnék, ha nem reménykednék az igenben.

Ha nem mondasz igent, legalább azt magyarázd meg nekem, miért mon dasz nemet? Segíts, hogy megértsem útjaidat és bölcsességedet. Értesd meg velem, egyszerű ember számára felfogható módon döntéseid bonyolult útjait

Én pedig bízni fogok abban, hogy Te mindig igaz vagy, még ha nem is ér telek. Igyekszem nem kutakodni olyan válaszok után, amelyeket titokban akarsz tartani előttem: Elismerem, hogy nincs jogom olyan dolgokat követel ni, amiket nem akarsz felfedni.

Nem követelek én részletes magyarázatot minden megtagadott imádságra, de segíts, hogy megértselek annyira, hogy ismerjem az okaidat és higgyem, hogy minden nemre jó okod van, még ha nem is fogom sohasem megtudni. Fiad, Krisztus nevében. Ámen.

2010. június 1., kedd

jelentkezem én is a Hargita Csendesnapok után


Ahogy tanultuk a hétvégén, mindennek rendelt ideje van. Számomra is, rendelt ideje volt a konferencián való részvétel, most viszont rendelt ideje van a meszelésnek is:).


Egy verset szeretnék közzétenni most, gyermeknapra: gyermekeknek és felnőtteknek!

PÁRBESZÉD

- Anya, ugye, én még kicsi vagyok?
Olyan leszek majd, mint a nagyok?
Sok idö telik még el addig?
Meddig foglak butuskán faggatni?
Mondd, minden gyerek ennyit kérdez?
S te mindent tudsz, és mindent értesz?
Tudod, hol kel a napocska?
Láttad, milyen a takarója?
Mért pöttyös a katica háta?
Kell neki az összes kis lába?
És..., és anya..., figyelj csak!
Az eszkimónak is van frigója?
Tudod, ki sózta el a tengert?
A tüz engem is megégethet?
Hol van a vége a világnak?
Mért van szirma a virágnak?
Figyelj, hé, még nem fejeztem be!...
...Mért olyan késön jön az este?
Képzeld, a szomszéd néni süket!
Minek neki akkor a füle?
Hol gyülekeznek a kisbabák?
Õk választhatják az anyukát?
Örülsz, hogy nekem te kellettél?
Jaj, nagyon, de nagyon tetszettél!
... Jó, csak még azt nem értem, anya,
mért gonosz a vasorrú banya?
Ki oltja le este a Napot?...
...Mégsem tudnak mindent a nagyok?
Az a csúnya bácsi a tévében
mért vágta a másikat képen?
Hozzánk nem jönnek a repülök,
amikröl valaki mindenkit lelö?
Láttam tegnap a Híradóban...
...a bácsik, nénik mind elbújtak.
Ugye, ez mese a felnötteknek?...
...Nekem az E.T. jobban tetszett...
Anyukám, UFO-t láttál-e már?
...De hát már megint nem figyelsz rám!
Hogy... hogy mit csinálsz? Gondolkozol?
Aki így tesz, az nagyon okos?
Tanítsd meg, hogy szokták csinálni?!
Kell ehhez a körmödet rágni?
Azt mondod, kár, hogy felnöttél már?
Ezt nem értem! - megmagyaráznád?

- Tudod, amíg én is gyerek voltam,
a világ titkait faggattam.
Aztán, ahogy nagyobb lettem,
minden kérdésre megfeleltem.


S most, felnöttként kell azt szégyellnem,
hogy nem tudok már... kérdezni sem.