Uram, látod lassan eltompul a lárma, szárnyra kel az éjszaka, s a világ zaja nyugovóra tér. Olyan jó érzés tudni, hogy a csendben benne vagy, olyan jó, hogy felfedezhetlek. Most hallom igazán, hogy halkan hívsz, Uram. Szólj, megyek, hisz vársz rám Uram, kész vagyok, hogy átáradj az életemen. Nem akarok mást csak elcsitulni, megpihenni, s várni az új kezdetet, a reggelt, a HÚSVÉTOT.
2010. március 29., hétfő
Nagycsütörtök
Te átöleltél amikor nagyon sírtam, és eléd hoztam minden nyomorúságomat, és ahogy feltört belőlem a szó, hogy ezt is tettem, meg azt is tettem, úgy öleltél magadhoz, egyre szorosabban és melegebben, és amikor már kimondtam, és elhallgattam Te megsimogattál, és csak annyit mondtál, hogy örülsz nekem, és hogy ne féljek.
Szent Gály Kata
Bejegyezte: Zsazsa dátum: 7:13 1 megjegyzés
Szerda
Bejegyezte: Zsazsa dátum: 7:04 0 megjegyzés
Címkék: idézet, ima, tavasz, virágvasárnap
Kedd
Bejegyezte: Zsazsa dátum: 6:59 0 megjegyzés
Címkék: idézet, tavasz, virágvasárnap
Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd!
Bejegyezte: Zsazsa dátum: 6:45 1 megjegyzés
Címkék: idézet, tavasz, virágvasárnap
2010. március 28., vasárnap
Virágvasárnap
Virágvasárnap
Ki tépte, ki kapta, ki szaggatta.
Szép ez az ünnep.
De mi jön utána?
Lábmosás?
Tagadás?
Árulás?
Kiáltó hang: 'Feszítsd meg!'?
Gúny?
Korbács?
Néma szenvedés?
Megbocsátás?
Magány?
Kegyelmet osztó szeretet?
Mi lesz? Mi lesz?
Halál és feltámadás,
-nem kerülheti senki el -
örömöt hoz-e vagy szenvedést,
az ma dől el.
Lehet virág a kezemben,
de szívemben tövis búrjánzik,
lehet madárdalos napsütés,
de lelkemben sötétség tanyázik,
lehet virágvasárnap,
de holnap áruló leszek,
Akkor az, hogy Ő emberré lett,
hogy a bűneimért elhagyatott,
hogy kinyíl a sír,
Hatalommal és dicsőséggel feltámadott,
Számomra értelmetlen.
Élni akarok!
Általad!
Érted!
Veled!
(2009. ápr. 5.)
Bejegyezte: Zsazsa dátum: 6:42 2 megjegyzés
Címkék: vers, virágvasárnap
2010. március 19., péntek
Csodák csodája

Várnai Zseni:
CSODÁK CSODÁJA
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
Bejegyezte: Zsazsa dátum: 8:45 3 megjegyzés


